Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1918

Index

— 93 — XIX. 5622. sz. A visszatért katonai lelkészek üdvözlése. Krisztusban szeretett kedves fiaim! Hosszú távollét után a harc színteréről visszajöttetek az egyházmegyébe. Reméltem volt, hogy ezen alkalomból testületileg magam köré gyüjthetlek benneteket, de a szolgálat hirtelen megszakítása és az ebből támadt zavar, másfelől a közlekedés mai bizonytalansága kizárja reményem közeli valósulhatását. Ezúton üdvözöllek tehát, Krisztusban szeretett fiaim s mondom az egész egyházmegye nevében: Isten hozott! Lelkem mélyéből köszönöm mindazt, amit a háború alatt Istenért, a hazáért, a halhatatlan lelkekért tűrtetek és szenvedtetek. Tudom, hogy nem földi jutalomért tettétek mindazt, amit tettetek; hiszen a földi jutalmazás nem is ér föl oda, ahol a ti munkátok érvényesült. Valódi, igaz jutalmazótok a Mindenható Isten leszen, szolgálatotok érdeme az élet könyvébe van bejegyezve. Mellettetek íognak tanúskodni a megdicsőült hősök lelkei, akik a ti lelkipásztori közreműködéstekkel, e siralomnak völgyéből az örök, boldog hazába jutottak. Mellettetek fognak tanúskodni a vitézeknek ezrei meg ezrei, akiket szavatok vígasztalt, akikkel a nélkülözéseket, a veszedelmeket megosztottátok. Mellettetek fognak tanúskodni azok, akiknek körében, a botránykoztatásokkal szemben, erősek voltatok hivatástok mellett síkra szállani. Fogadjátok minden jó szóért, minden munkáért, fáradozásért újból legbensőbb köszönetünket! Ami illeti a visszatértek itthoni elhelyezését, — a mostani helyzet, amikor az egyházmegye nagyobb része megszállva, a közlekedés legtöbb helyen akadályozva van, az időjárás zordonsága a szállítást gátolja — tervszerű intézkedés alig foganatosítható. Arra kell tehát szorítkoznom, hogy a visszatértek egyelőre lehetőleg azon állomásra jussanak vissza, ahol a hadbavonulás előtt utoljára működtek és ahol, föltehető, hogy bútorzatuk is elhelyezve van. E mellett igénybe kell vennem oly állomáshelyeket, amelyek a béke időben esetleg csak ritkán voltak betöltve. A plébános urakra, a mostani nehéz megélhetési viszonyok között a segéd kirendelése bizonyára érzékeny terhet is jelent. Hiszem azonban, hogy a kényszerűségre való tekintettel e terhet is, mint sok egyéb más áldozatot, melyet tőlünk az idők mostohasága megkövetel, türelemmel fogják viselni és kárpótlást találnak majd a vígasztalásban, amelyet oltártestvérük jelenléte nyújt, akivel gondjaikat megoszthatják. Egyben azonban munkába vétetik a személyzeti kérdések lehető leggondosabb megbeszélése és a mostani időleges helyzetnek kifejlesztése oly módon, hogy úgy a hadból visszatértek, mint azoknak igényei, kik idehaza maradva viselték a napnak terhét, az emberileg lehető méltányos kielégítést találjanak. Hogy ezen helyzet kialakulása előmozdíttassék, szívesen fogadom, ha az érdekeltek esetleges kívánságaikat az azokat támogató okokkal, a megvalósítást netalán ajánló, vagy könnyítő körülmények feltárásával, teljes bizalommal tudomásomra hozzák. Addig is pedig, amíg az újra elhelyezkedés teljesen végrehajtható lesz, pihenjétek ki fáradalmatokat, amennyiben a mostani izgalmas világban történhetik, munkáljátok nem lankadó szeretettel és türelemmel a hívek üdvét, imádkozzatok, hogy a Mindenható könyörülete kísérje Egyházunkat, hazánkat, egyházmegyénket kegyelmével ! Kalocsa, 1918. november 24-én. A közös hadsereg kötelékeinek feloszlásával a fennállott tábori püspöki hivatal magát feloszlottnak, a tényleges tábori lelkészeknek tőle nyert joghatóságát pedig megszűntnek tekinti. Iiyformán az egyházmegye területén esetleg egyes hadi alakulatoknál működő tényleges katonai lelkészek ugyan5579. sz. Tábori lelkészek joghatóságáról intézkedés. LITT. CIRC. 1918. 19