Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1917

Index

- 106 — darabjából kifosztották. De egy nagy kincse még megmaradt: az édes Anyja. Ezt a nagy kincsét a keresztfán tett végrendelkezésében reánk hagyta. „Íme a te Anyád" mondá szeretett tanítványának és e szóval a tanítványt, de nemcsak őt, hanem valamennyiünket a szent Szűz gyermekeivé tett, Anyját a mi Anyánkká rendelte. Az Isten szava teremtő szó. Egy szavába került: „Legyen" és létre jött a világ. Ha tehát a szent Szüzet Anyánkká rendelte, adott neki hozzánk való anyai szívet, mindnyájunkra kiterjedő gondos, szerető, könyörületes, minden kérésünket meghallgató anyai szívet. A Szent Szűznek tehát van hatalma rajtunk segíteni, mert 0 rá van bizva minden kegyelemnek kiosztása; akar is segíteni, mert mindannyiunknak Isten által ajándékozott édes Anyja. Ott trónol a szent Szűz, mint az egek királynője. Alája vannak vetve a mennyei hatalmasságok, hogy közbenjárói tisztjének gyakorlásában, a mi védelmünkben, a mi oltalmunkban szolgálatára legyenek, még a pokol is alá van vetve hatalmának, parancsa elűzi a sátánt, ha rontásunkra törekszik. Valóban, a szent Szűz leghatalmasabb közbenjárónk, pártfogónk az Istennél. Ép oly bizonyos azonban, hogy a szent olvasó felettébb alkalmas eszköz a szent Szűz pártfogásának megnyerésére. Mi más a szent olvasó, mint az Istennek és a szent Szűznek folytonos dicsérete? Mi más a szent olvasó, mint szüntelen ostromló kérés a szent Szűz pártfogásáért, oltalmáért? Ha egy hatalmas, és némikép jószívű embert folytonosan, szüntelen ostromlunk kérésünkkel, képzelhető-e, hogy az elzárkózzék előlünk, kérelmünket, könyörgésünket visszautasítsa? Bizonnyára nem. De ha egy gyarló ember meg tudja érteni szükségünket, mennyivel inkább remélhetjük a meghallgatást a végtelen irgalmú és jóságos szent Szűztől, aki egyben Anyánk ? Azért az Egyház nem is szűnt meg soha törhetetlen bizodalommal kérni a szent Szűz oltalmát, pártfogását, és ezt oly szüntelenül tapasztalja, de tapasztalják a hívekezrei, milliói, hogy reménységük nem hiába való. Attól az időponttól kezdve, hogy sz. Domonkos az olvasót elterjesztette, az kiszámíthatatlan áldás, kegyelem eszközévé lett. nemcsak a szivek magánügyeiben, bajaiban, szenvedéseiben, de az Egyház közszükségeinek idejében is. A lepantói csatát, hol a keresztény világ sorsa dőlt el a félelmetes török hatalommal szemben, a szent olvasó Társulat buzgó könyörgése nyerte meg. Ugyanazért a mai nagy világszükség idejében sincs alkalmasabb fegyverünk, mint a szent olvasó. Korábbi körleveleimben ismertettem már az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges olvasó titkait vonatkozásban a világháborúval. Most is csak arra utalhatok, hogy használjuk lankadatlan buzgósággal, kitartással a győzelemnek ezen bevált fegyverét. Ez a győzelem, amely a világot meggyőzi, a mi hitünk. (Ján. 5, 4). Am ig Krisztus hitéhez ragaszkodunk, a földi életnek semmiféle fordulata, semminemű nyomorúsága nem vehet erőt rajtunk, hanem inkább Krisztus kegyelmének segítségével mi maradunk felül, mint győztesek. A szent olvasó titkai elénk tárják Krisztusnak nagyszerű győzelmét, diadalútját. Amidőn imádkozzuk az örvendetes olvasóban „kit te szent Szűz, méhedben fogantál, kit te Erzsébetet látogatván hordoztál, kit e' világra szültél, kit a templomban bemutattál, kit a templomban föltaláltál," Krisztus győzedelmének kezdetét látjuk, megtestesülésében. Az Égnek irgalma leborult Galilea földjére, az Istenfia emberré lett, a názáreti szerény házacskából tekintett a szabadulásra szoruló emberi nemre, s terjesztette ki vágyakozva karjait, hogy a bukott embert fölt