Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1917
Index
— 65 — áll fenn." Egyszersmind a törvényhatóság a politikai községet a segély mérvének megállapítására és kiszolgáltatására kötelezte. Ez ellen a határozat ellen a politikai község nemcsak hogy nem élt jogorvoslattal, sőt a község képviselőtestülete 1915. évi december hó 8. napján tartott ülésében 2424/87. jkv/1915. szám alatt hozott véghatározatában a római katolikus hitközség kérelmét jogosultnak kifejezetten elismerte és kimondotta, hogy a határozat törvényhatósági jóváhagyása után azonnal 5 hold íöldet ad a római katolikus hitközségnek örök tulajdonul, — mint ahogyan a többi hitközség is kapta, hogy egyenlő elbánásban részesüljenek. Ezt a határozatot a törvényhatósági bizottság megtámadott véghatározatában helybenhagyta annyiban, amennyiben az 5 hold föld kiadására vonatkozik — egyszersmind azonban a politikai községet — korábbi jogerős határozata folyományaképen s a többi hitközségnek s különösen a görög keleti szerb hitközségnek adott segély mérvének és az egyéb vallásfelekezethez tartozók számának figyelembe vételével — még arra, is kötelezte, hogy a római katolikus hitközségnek — az 5 hold földön felül további 7 hold földet és így összesen 12 hold földet adjon ki, — a 12 hold földnek megfelelő évi jövedelmet pedig, a melynek mennyisége a végrehajtási eljárás során lesz megállapítandó, 1912. évi december hó 5. napjától a 12 hold föld tényleges átadásáig terjedő időre szolgáltassa ki. Ez ellen a véghatározat ellen a politikai község élt felebbezéssel, melyet az alispán a magyar királyi belügyminiszterhez terjesztett fel, — a belügyminiszter azonban az 1896. évi XXVI. t. cikk 48. §. 2. pontja alapján az iratokat ide tette át. A politikai község birói panasznak tekiniett felebbezésében az 5 hold föld kiadása iránt kötelezettségét ezúttal is elismeri s a kérelme csak arra irányul, hogy a további 7 hold föld kiadásának és az elvont hasznoknak (tiszta jövedelemnek) megtérítése alól felmentessék. Ennek a kérelemnek nem lehetett helyet adni a következő okokból: A politikai községnek a vallásfelekezetek egyházi célú segélyezésére vonatkozó kötelezettségét, — annak mértékét és módját a vallásfelekezetek viszonyosságáról szóló 1868. évi Lili. t. cikk 23. § a (1895. évi XLII. t. cikk 2. §-a) akképen határozza meg, hogy a különböző vallásfelekezetűek által lakolt községben, mely házi pénztárából egyházi célokra segélyt szolgáltat ki, — a segélyben igazságos arány szerint minden ottan létező vallásfelekezet részesítendő. E szerint a meghatározás szerint tehát a politikai községnek ilyen segély iránt való kötelezettségét az a körülmény állapítja meg, hogy ha korábban valamely vallásfelekezetet már segélyben részesített. A kötelezettség mértékét a többi vallásfelekezetnek adott segély igazságos aránya szabja meg. A kiszolgáltatás módját illetőleg pedig I az idézett törvényszakasz rendelkezéséből az következik, hogy az rendszerint készpénzben teljesítendő. A községi segélyre való igénynek ezek közül a lényeges feltételei közül a panaszlott község a segélyadás iránti kötelezettségét kifejezetten elismervén — tárgytalanná vált az a kérdés is, hogy a többi vallásfelekezet korábban milyen körülmények között részesült községi segélyben. Az a további kérdés pedig, hogy a község segély fejében készpénz helyett ingatlan átengedésére kötelezhető-e vagy sem? — a bíróság előtt vitássá téve nincs, mert a segély kiszolgáltatásának ezt a módját sem a község, sem a törvényhatóság, sem a belügyminiszter nem kifogásolta. És így eldöntésre csak az a kérdés