Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1917

Index

- 53 — ítéletet: A m. kir. Kúria az alperesek felülvizsgálati kérelméhez képest a felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja s az alperesek pergátló kifogásának helyt ad; ennek folytán a bíróság hatáskörét leszállítja s a pert megszünteti, egyúttal a felpereseket végrehajtás terhével kötelezi, hogy 15 nap alatt az I. rendű alperesnek 302 korona és a II. rendű alperesnek 209 korona perfellebbezési és felülvizsgálati költséget fizessenek. Indokok: A meg nem támadott s a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a hivatalosan megindított közigazgatási eljárás lefolytatása után az 1779. évi május 5-én felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv (canonica visitatio) alapján a pápai járási főszolgabíróság, majd fellebbezés folytán Veszprém vármegye alispánja és közigazgatási bizottsága és végül utolsó fokon a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium 61.035/1915. szám alatt hozott jogerős határozatával kimondta, hogy a külsővathi róm. kat. plébániai lakot a külsővathi, a lóistállót és kamarát a vinári és a szarvasmarha-istállót a belsővathi politikai községek kötelesek helyreállítani. A felperesek, mint nem róm. kat. vallású külsővathi lakósok, keresettel léptek fel az alperesek ellen s a közigazgatási hatóságok jogerős érdemi határozataival szemben annak bírói kimondását kérték, hogy az egyházlátogatási jegyzőkönyv tartalma nem állapítja meg Külsővath politikai községnek a plébániai lak helyreállítására való kötelezettségét s így a felperesek, mint nem róm. kat. vallású községi lakósok, nem kötelesek a plébánialak helyreállítása költségeihez hozzájárulni, mert az egyházlátogatási jegyzőkönyv nem tartalmaz szerződéses jogviszonyt a róm. kat. Egyház és Külsővath politikai község közt, hanem csak a r. kat. hivők összességét, érdeklő jogviszonyt szabályozza, illetve az annak idején fennállott tényleges állapotot tünteti fel; ennélfogva a jegyzőkönyvnek a „communitas külsővathiensis" kitétele alatt nem Külsővath politikai községe, hanem a külsővathi r. kat. hivők összessége értendő; — már pedig az okirat értelmezése, mint magánjogi kérdés, annál inkább a bíróság hatáskörébe tartozik, mert a jelen perben nem a kötelezettség misége és mennyisége, — ami vita tárgyát nem is képezi — hanem egyedül a kötelezett jogalany személyisége állapítandó meg abból az okból, mivel a közigazgatási hatóságok határozata folytán az a tisztán magánjogi kérdés vált vitássá, hogy a hozzájárulás kötelezettsége a politikai község összes lakosait, avagy csak a róm. kat. vallású hívőket, vagyis a róm. kat. hitközséget terheli-e? A szóbeli tárgyaláson alperesek a Pp. 180. §. 1. és 3. pontja alapján pergátló kifogást emeltek, melyet a fellebbezési bíróság az elsőbiróság Ítéletének helybenhagyásával elvetett. Alperesek felülvizsgálati kérelmükben azt panaszolják, hogy a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett a hivatalból is figyelembe veendő pergátló kifogás elvetése körül; mert a kérdésben forgó kegyúri jogviszonyból eredő jogok és kötelezettségek közjogi jellegűek s ebből a közjogi jellegből következik, hogy az azokra nézve felmerült vitás kérdések eldöntése nem a magánjogi igények fölött ítélkezni hivatott polgári bíróság, hanem a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Alperesek panasza alapos. Jogszabály, hogy az egyházlátogatásokról felvett jegyzőkönyvekben a plébániai javak fentartására megállapított kötelezettségek kegyúri, tehát közjogi jellegűek és hogy az ilyen közjogi természetű jogok és kötelezettségek létezésére, fennállására,