Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1917

Index

— 4-8 — kapuit: ha valaki népedből Izraelből imádkozik, megismervén csapását és nyavalyáját és kiterjeszti kezeit e házban, hallgasd meg mennyből és kegyelmezz és fizess meg kinek-kinek az ő utai szerint, melyekről tudod, hogy szívében vannak:"*) akkor nekünk még több jogcímünk van a templomban szorongattatásaink enyhítését kérni és remélni, mert ugyanaz, a ki biztatott arra, hogy „kérjetek és adatik nektek,"**) van jelen templomainkban a legm. Oltáriszentségben. A front mögötti nélkülözés minden háborúnak kísérő társa volt. Megjövendölte ezt Ezekiel próféta is mondván : „Kívül fegyver, belül... éhség."***) Mivel azonban az éhséget tisztán csak a lelki erő fokozásával le nem győzhetjük, szívvel-lélekkel törekedjünk aria, hogy a nélkülözések nagyságát enyhítsük. A nagy magyar alföldön a közepes termések után a történt rekvirálások dacára sem ütheti fel fejét az igazi éhség veszedelme. Mindenkinek hagyott a hatóság annyit, a miből igazi szükségleteit kellő beosztással fedezheti, de kellő beosztás kívántatik, mert beosztás nélkül idő előtt föl is lehet fogyasztani a kiszabott adagot. A kellő mértéktartás tehát a leginkább hangsúlyozandó kötelesség, amit legfőkép a lisztneműekre kell érteni. Tehát érjük be a kiszabott mértékkel és pótoljuk annak elégtelenségét zöldség, főzelék neművel, csekély hússal, tejjel és hasonlókkal. Az ismételten elrendelt és megtartott rekvirálások azt mutatják, hogy sok helyütt a nép élelmiszer készletének egy részét elrejtette és be nem vallotta. Kedvelt pap Ságomnak tehát különösen lelkére kötöm, hogy e két hónap folyamán a felebaráti szeretet erényeinek minél odaadóbb gyakorlására buzdítsa a híveket, serkentse őket +) II. Paral. 6, 28-30. **) Máté 7, 7. #'*) Ez. 7, 15. arra, hogy Ananias és Saphira példáján okulva minden nélkülözhető élelmi szerüket bocsássák a közjó előmozdítására, különösen a szükséget szenvedők kielégítésére ; a mit pedig eladnak, azt ne uzsora haszonnal értékesítsék, mert ez legkevésbbé illik a keresztény lélekhez, a becsületes, magyar lelkülethez, mely visszaborzad attól, hogy honfitársának szorult helyzetét a saját előnyére szívtelenül kihasználja. Híveink hitvesei és fiai véreznek a harctereken. Ebbe a harcba kapcsolódik itthon a létért való küzdelem is. Egyik részen sem szabad csatát veszítenünk, mert akkor lehetetlenné tesszük a másik részen a győzelmet. A súlyos élelmezési helyzet áldozatkész elviselése attól függ, sikerül-e fentartanunk a nemzetben azt a tudatot, hogy az élet-halál harcát vívó haza létérdekéről s legszentebb polgári kötelességünkről van szó, s hogy a nemzetnek ezt az erőfeszítést meg kell tennie, ha a sikerült hősi harcoknak drága honfivérrel kivívott gyümölcseként mindjobban közeledő becsületes béke áldásait kockára tenni nem akarja. A sok ellenségtől gyötört, veszélyben forgó haza ezt az erőfeszítést teljes joggal elvárja hű fiaitól. Vegyük ki részünket e munkából, hívjuk fel buzgó, áldozatkész közreműködésre a híveket s szorongattatásaink közeppette gyakran gondoljunk sz. Pál intelmeire: „Ki szakít el minket Krisztus szeretetétől? háboruság-e? szorongatás-e? éhség-e? mezítelenség-e? veszedelem-e? üldözés-e? fegyvere? Amint írva vagyon: mert éretted öldököltettünk naponkint ; s úgy tartattunk, mint a megölni való juhok. De mindezeken győzedelmeskedünk az által, ki minket szeretett."*) Ha Isten velünk, ki ellenünk.**) Vegyenek alkalmat maguknak a nt. *) Róm. 8, 35 — 37**) Róm. 8, 3 r.