Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1917

Index

— 42 — Ebből önkényt következik azután, hogy a rokkantakat, nemcsak azért kell istápolnunk, gyámolítanunk, mert felebarátunk, hanem azért, mert érettünk többet tettek, mint amit mi teszünk érettük. Bármit és bármennyit adunk, kevesebb lesz, mint amennyi az élet, a testi épség! A másik nagy kötelességünk az özvegyek és árvák védelme. — Az özvegyek szomorú lelke és az árvák ijedt tekintete azt várja tőlünk, hogy szomorúságukat ne tetézze a mindennapi élet bizonytalanságának gondja, — s a kialudt családi tűzhelyben újra gyulladjon tűz, ha mások hajlékában is, amely meleget áraszt és bizalmat, hálát csepegtet a fogékony lélekbe. Ennél a pontnál nemcsak a hálás hazaszeretet és általában kötelező felebaráti szeretet indítsa tettre kedves Papságom lelkét, hanem az a különös gyöngéd gondoskodás, amellyel Istenünk az özvegyekről és árvákról gondoskodik. Mélyen megható és mélyen szívünkbe nyúló az Úr Istennek izenete Jeremiás prófétánál az „árvát és özvegyet meg ne szomorítsátok"

1) — van azoknak elég szomorúságuk! — „Az ítéletben légy irgalmas az árvákhoz, mint atya és anyjokhoz, mint férj és engedelmes fia leszel a Fölségesnek, sőt jobban könyörül rajtad, mint az anya."

2) Az apának és hitvesnek szívével kell kezelnünk az özvegyek és árvák ügyét, csak akkor leszünk engedelmes fiai Istennek ! Ilyen lelkülettel olvassuk és bőségesen tegyük meg a gyöngéden gondoskodó isteni törvényt: „Mikor gabonát aratsz szántóföldeden és elfelejtvén, kévét hagysz el, vissza ne térj, hogy azt fölvegyed ; hanem ... az árvának és özvegynek engedd elvinni, hogy megáldjon a te Urad Istened kezeid munkájában. — Ha az olajfák gyümölcsét megszeded, ami a fákon marad, vissza ne 1) Jer. 22, 3. 2) Eccli. 4, io. ír. térj, hogy leszedjed, hanem hagyd ... az árvának és özvegynek. — Ha megszeded szőlődet, ne szedd le az elmaradott gerezdeket, hanem ... az özvegynek és árvának szükségeire legyenek azok."

3) Hogy megáldjon Istenünk, azért kell az özvegyeknek és árváknak fölöslegünkből, mit a próféta képes beszédében jelez, segítésére lennünk. — Ezen kötelességünk elhanyagolása nemcsak hazafiatlan hálátlanság, hanem Isten boszúját kihívó bűn. „Az özvegy ügyében nem ítélnek, az árva ügyét nem igazítják el és a szegények törvényét nem ítélik meg. Vájjon ezekért ne látogassam-e meg? úgymond az Úr, vagy az ily nemzeten ne álljon-e bosszút az én lelkem?"

4) — mondja az Úr. Kedves Papságom közvetlenebbül hallotta, mint én, hogy a harcba menő katona Isten gondjaira bízta utolsó búcsújában feleségét is, gyermekeit is. Ha szórói-szóra nem is tudta, de érezte mind: „Hagyd hátra árváidat és eltartom őket és özvegyeid bennem bízzanak."

5) Az isteni gondviselés bennünk ne találjon eszközeire, legelső és legkészségesebb eszközeire? — Mivé lettünk akkor? „Religio munda et immaculata apud Deum et Patrem haec est, visitare pupillos et viduas in tribulatione eorum."

6) Ezt mondja sz. Jakab és a háború sebeinek gyógyításáról szólva ezt idézi Szentséges Atyánk, — bizton hiszem, hogy k. Papságom is nemcsak hiszi, de meg is teszi ezt. Ezeket pedig azért írtam T. c. Papságomhoz, mert a Budapesti Közlöny március 16-iki számában megjelent egy miniszterelnöki rendelet (900/M. e. sz. a.), amely a hadi rokkantak és családjuk, továbbá a hadiárvák és hadiözvegyek hatósági és társadalmi gondozásának országo3) Deut. 24, 19. 21. 4) Jer. 6, 28. 29. B) Jer. 49, 11. Jak- 1, 27.