Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1917

Index

— 31 — és egyéb bőrszükségleteinek biztosítása első­rendű hadi érdek, ámde az állatállomány apadása és korlátozott vágása a bőrgyártást erősen megapasztotta és emiatt ma e téren a leggondosabb takarékosságra van szükség. A polgári lakosság bőrszükségletét az utóbbi hónapokban is csak bizonyos kor­látok között lehetett biztosítani, de a jövő­ben, a mindennél előbbre való katonai ér­dekek miatt, a polgári érdekeknek még job ban háttérbe kell szorulniok. Ebből az ok­ból tehát a polgári lakosságnak olyan bőrpótló anyagokat kell használnia, melyek a polgári cé­loknak megfelelnek,melyeket azonbanaküzdő csapatok részére igénybe venni nem lehet. Ilyen pótlóanyagok kínálkoznak az u. n. hasított bőr- és a fatalpakban, továbbá idetartozik a már elviselt lábbeli bőranya­gának újból való cél- és szakszerű feldol­gozása, felhasználása. Ezekre eddigelé a polgári lakosság részéről nem fordíttatott olyan figyelem,mint amilyen kívánatosésami­lyent a kérdés anyagi szempontból érdemel. A katonai célra szolgáló bőrgyártásnál a hulladékokból, az úgynevezett hasított bőrből, sajátlagos ragasztószerrel olyan ci­pőtalpakat állítanak elő, melyeket köznapi, tehát erősebben igénybevett használatra is kielégítő eredménnyel alkalmazni lehet. E gyártmány mellett az utóbbi időben e fa­talpaknak készítése nagyon fellendült és ma már az egyszerűen a cipőre reászegelt, de kopogó fatalpon kívül olyan bőrhulla­dékkal hangtalanná tett hajlítható fatalp is van, melynek viselése kényelmes, a lábat felesen nem terheli meg, tehát alkalmas arra, hogy a valódi bőrtalpat pótolja. Ezek­nek a pótlóanyagoknak ismerete nem ment még át a köztudatba, e mellett — sajnos — a nép egyes rétegei bizonyos idegenke­déssel is viseltetnek irántuk és a velük járó anyagi előnyök ellenére is, nem haj­landók fatalpú cipőt viselni. E surrogatumoknak igénybevétele mel­lett igen nagy bőranyag készlet van a meg­levő, már elviselt és nagyrészben haszná­laton kívül helyezett lábbeliben is. A hadseregnél az elnyűtt lábbelinek célszerű újból való át- és feldolgozására már hónapok óta külön e célra berendezett műhelyek vannak szervezve, amely műhe­lyekben nemcsak az elnyűtt cipőknek új­ból való használhatóvá tételére, hanem a legkisebb bőrhulladéknak felhasználására is különös gondot fordítanak úgy annyira, hogy a legcsekélyebb bőr sem megyen kárba. Az a bőranyag tehát, amit a múltban, mint értéknélkülit ellöktek, ma a front mögötti katonaságnak igen nagy szolgálatot tesz. Amit a hadvezetés katonai célból cse­lekszik, azt megteheti a polgári társadalom is, ezt hazafias kötelességből minden ma­gyar embernek meg kell tennie, ezért a különböző szövetkezeteknek, egyesületek­nek, üzemeknek és testületeknek stb. tag­jaik érdekében olyan külön javítóműhelye­ket kellene felállítaniok, melyeknek feladata az elnyűtt cipőknek szakszerű foltozása, javítása, bőranyagoknak újból való feldol­gozása. A cs. és kir. hadügyminiszter úr hajlandó az e célra szervezett javítóműhe­lyek munka- vagy művezetőinek, az illető erkölcsi testület kérelmére, valamelyik hadi javítóműhelynek látogatását megengedni, hogy egy részről a szükséges gyakorlati fogásokot elsajátíthassák, másrészről meg­győződhessenek arról, hogy új bőr alkal­mazása nem feltétlen szükségesség. De nemcsak a lábbelivel, hanem egyál­talában a ruházattal való ellátás körüli ne­hézségek is szükségessé teszik, hogy a szövetkezetek, egyesületek, tisztviselői ala­kulatok stb. a ruházatnak minél jutányo­sabb áron való előállításáról, lehetőleg egy­öntetűvé és egyszerűbbé tételéről, a meg­levő ruházatnak minél hosszabb ideig való viselhetéséről, tehát javításáról, tisztításá­ról, kifordításáról, gyermekek részére való átalakításáról, szóval az ócska ruhanemű­nek a legcélszerűbben való értékesítéséről

Next

/
Thumbnails
Contents