Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1917

Index

— "18 — azután őket a közös sors az egy ugyanazon hazához, uralkodó-házhoz való tartozás, szerencsés boldogulásuk, gyarapodásuk egy nemzetté forrasztotta. Nem az elszórt nemzetiségeknek van szükségük úgynevezett felszabadításra, az illetők tiltakoznak is a velük űzött visszaélés ellen, hanem kitalálták ellenfeleink a hamis ürügyet, számos könnyenhivő, izgága embert pénzzel, ígérettel el is szédítettek, mindezt pedig azért, hogy a maguk hatalmát más országok épségének, boldogulásának rovására gyarapítsák. Tiszta nemzetiségű vidék a hódításra kiszemelt területen alig is létezik, a különböző ajkú népek vegyesen laknak, eddigelé békességben. A tervezett hódítás, ha még sikerülne is, zavarokat vonna maga után, mert a meghódított magyar, német, lengyel és egyéb népek soha nem békülnének meg az erőszakos kiszakítással. Másik jelszó volt az Amerikába, vándorlás, hova a nagy kereset reményében tódultak, fájdalom Magyarországból is igen sokan. Most megmutatták az Egyesült Államok, hogy voltakép a kenetes szavak mögött, mellyel a világot egyideig vakították, tulajdonképen nagy pénzemberek haszonlesése rejtőzik, amely az államhatalmat is befolyása alá tudta hajtani. Az amerikai milliomosok pénzéhez sok ezer magyar honpolgárnak verejtéke, vére tapad, kik ott az emésztő munkában idő előtt megrokkannak, életüket, egészségüket veszítik, akikről a haza küldött csábitó levelek bölcsen hallgatni szoktak. Amerika nem látszik beérni munkásnépünk életáldozatával, nem nyugszik meg az uzsorás hasznon, amelyet az európai népekből a háború folyama alatt fölhalmozott. A saját otthonunkban akar élet-halál harcunkban akadályozni, károsítani. Ha megkísérli, támadó hajói fogják érezni a védekező ökölnek csapásait, a magyar nép pedig remélhetőleg ki fog józanodni az amerikai lázból, megtanulja a vaskényszerűség hatása alatt, hogy számára nincs más hely azon kívül, melyet az isteni gondviselés kijelölt. Az angol nép nagyra volt alkotmányosságának büszke épületével; a francia, az olasz nép-uralmával, melyet az egész világ számára például állított. Mivé lettek a nagy szólamok? Úgy látszik az angol világbirodalom hatalma a nagy kereskedők kezében pihen, akik a nép vezéreket csak szócsöveknek használják üzleti érdekeik előbbreviteléhez; a szájas népszónokok francia, olasz földön néptanítóknak bizonyulnak, kik fenyegetéssel igában tudják tartani az igazi népakaratot, újságaikkal elkábítják a gondolkodó főket, s a tömegeket, mint a juhnyájat terelik a vágóhídra, a nép emésztő, vagyonpusztító háborúba. A nagy szavak mögött tehát hitvány világfelforgatást célozó érdekek lappangnak, de a világháború borzalmaira volt szükség, hogy az álarcot lerántsa, bemutassa ellenségeink gonosz szándékait teljes meztelenségükben. Nagy iskola tehát e világháború a népek számára, arra való, hogy megtanulják vezetőiket ismerni, belássák irtózatos botlásaikat, becsülni tudják a mások igaz jogait, szélnek bocsássák a hazug jelszavakat, lemondjanak a rabló szándékról. Azoknak pedig, kik nem tévelyedtek meg nemzeti föladataik mértékének fölismerésében, hanem csak a magukét védelmezték, ezerszeresen kell, hogy drága legyen a hazának annyi vérrel, szenvedéssel megoltalmazott földje ; az Isten irgalmának, segedelmének kézzelfoghatóan tapasztalt védelme kell, hogy örök hálaimát fakasszon keblükből azzal a szent elhatározással, hogy a hazát, melyet az Isten segedelme a világháború irtózatos esélyei közepette másodszor viszszaad számukra, ezentúl fokozott hűséggel, odaadással, munkásságai fogják szeretni, erősíteni, gyarapítani. Vannak azonban a világháborúnak egyéb tanulságai is, amelyeket üdvös, sőt