Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1916

Index

89 — tengerét ? Ugy miként szent Fia: megadással Isten akaratában, fölajánlva minden szenvedését a bűnösök megtéréseért. Egyesítsétek ti, Krisztusban Szeretteim, minden gyötrelmeteket, aggodalmatokat, szenvedésteket, amelyekből a világháború során bőven jutott osztályrészül, egyesítsétek az Üdvözítő szenvedéseivel, hogy fogadja irgalmasan bűneink bocsánatáért s a bűnösök megtéréseért. A világháború bűnből fakadt; a bűnösök megalázása és megtérése hozhatja csak meg a végét. Imádkozzuk a szent olvasó utolsó tizedét azon szándékkal, hogy Isten kegyelme törje le a bűnnek erejét, hozza meg a békességet, a békességben pedig az igaz keresztény életet és annak méltó jutalmát, az Istennek tetsző, boldog kimúlást a mennyei koronával 1 Végig haladtunk a szent olvasónak titkain, Krisztusban Szeretteim és láttuk, mennyi tanulság foglaltatik azokban, mily szorosan össze vannak azok forrva nemcsak szent hitünk legfontosabb igazságaival, de a saját életünkkel, mindennapi feladatainkkal, örömünkkel, bánatunkkal. Látva a szent olvasó titkainak e gazdagságát, el kell némulnia annak a kifogásnak, hogy a szent olvasó ájtatossága, amely ugyanazon imádságnak ismétléséből áll, lélekölő, hogy elapasztja az igazi r ájtatosságot. Akinek az Urimádság, az Üdvözlégy, a Hitvallás és a szentolvasó beleszőtt titkainak elmondása unalmat okoznak, az soha sem fogta fel igazán ezen imádságok értelmét. Nem is a szavak teszik csupán az imádságot, hanem a lelkület, amellyel a szavakat elmondjuk. A szavak a gondolatnak köntösei. A szavak formát adnak a gondolatnak, de a lélek az áhítat szárnyain átrepüli az eget és földet, hogy visszatérjen ismét a formához. Egy jó festményt nem egyszer, hanem sokszor tekintünk meg, és minél többször nézzük, annál inkább értjük azt meg. A mindennapi kenyérhez mindenkor visszatérünk és mindennap Ízletes táplálékunk marad. Az Istennek napja szüntelenül ragyog reánk és mindenkor szépnek találjuk. A mező virágai mindig ugyanazok, maradnak és színük, illatjuk mégis mindenkor gyönyörködtet. A gyermek mindig ismétli „atyám'-, „anyám" megszóllítást és sem a szülők, sem a gyermek n:m unják meg. A szeretetnek rendesen egy szava van s azt mindenkor melegséggel ismétli. A szent olvasó imádkozása helyes módon végezve nem szó pergetés, hanem fölséges és gyümölcsöztető gyakorlása az áhítatnak. Ami az olvasóban ismétlődés, az odakapcsol bennünket az örökkévalósághoz, a változhatatlanhoz, az el nem múlóhoz. Mennyei nyugalom, a túlvilágnak békessége az, amely ezen ájtatosságból fakad és a szivet eltölti békességgel, megnyugvással. Segítsen bennünket, Krisztusban Szeretteim, Istennek kegyelme az áhítatnak ezen magaslatára! Ne szűnjünk meg hálánknak, szeretetünknek koszorúját fonni a sz. olvasó titkaiból a boldogságos Szűz tiszteletére, saját lelkünk üdvösségére, a világot sújtó csapások enyhítésére! És ha e földi élettől búcsút kell vennünk, fűzzön bennünket a szent olvasó össze Szűz Anyánkkal, hogy vele együtt magasztaljuk az Atya, Fiú, Szentlélek Úr Istent, A men! Kalocsa, 1916. április hó 14. In Christo Geliebte Gláubige! In der hl. Schrift lesen wir, dass der König Dávid vor der Flucht vor dem ihm feindlich gesinnten Saul vom Hochenpriester eine Waffe verlangte. Der Hochenpriester bot ihm das Schwert Goliats an, welches Dávid mit den Worten übernahm : „Gib es mir, ein anderes ist nicht seines Gleichen." (Kön. I. 21. 9.) So will auch ich euch, meine Lieben in Christo, eine Waffe der Seele, ein geistiges Schwert anbieten und sage: Nehmet es hin, ein anderes ist nicht