Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1916

Index

uralkodó Szentséges Atyánk, XV. Benedekpápa, első körlevelében, a bajok okait, amelyekben a mostani világ szenved. „A bajok — úgymond, — amelyeket észlelünk, onnan fakadnak, hogv hiányzik 1 t/ a jóakaratú szeretet az emberek között; megvetik a tekintélyt, igazságtalan küzdelmet folytatnak egymás ellen a társadalmi osztályok. Mohón kívánkoznak a mulandó, változékony javak után, mintha más, sokkal jobb nem léteznék, mit az embernek megszereznie kell." Hozzátehetem még, mindezek folyományaként, hogy igen sok ember elfeledi már, mi a bűn és bűnhődés, mert az életben való elmerülés irtózatos felületességbe, gondtalanságba meríti őket. Mindezen bajok gyökeres orvosszerc Jézus Szentséges Szívének tisztelete. Aki ben hiányzik a jóakaratú szeretet, azt megtanítja forrón szeretni Krisztust és Krisztus miatt embertársát. Aki megveti a tekintélyi, azt megtanítja alázattal lehajolni Isten szent fölsége előtt Krisztus példája szerint, megtanítja benső, igaz engedelmességre az Isten helyettesei, minden felsőbbség iránt. Azokat, kik harcot folytatnak a társadalmi osztályok ellen, mérsékeli és tanítja adakozó szeretetre. A mohó vágyát a mulandó javak után gyógyítja a szent sóvárgással a lelki kincsek iránt. A felületességet, szórakozottságot orvosolja a magába szállással, a Krisztus szeretetébe való elmélyedéssel. Ez a világot megújító gyümölcse Jézus Szentséges Szíve tiszteletének. Aki e tiszteletet követi, az teljesíti az Apostol intelmét: „Megjelent a mi üdvözítő Istenünk kegyelme minden embereknek, oktatván minket, hogv lemondván az istentelen1 o*. ségröl és világi kívánságokról, józanul, igazán és ájtatosan éljünk e világban, várván a boldog reménységet és a nagy Isten, a mi üdvözítő Jézus Krisztusunk dicsőségének eljövetelét, ki önmagát adta értünk, hogy minket megváltson minden gonoszságtól és magának kedves, tiszta népet készítsen, a jócselekedetek követőit. (Tit. 2. 11. s köv.) Tanusítsuk tehát, Krisztusban Szeretteim, ájtatosságunkat, hódolatunkat, imádásunkat a Szentséges Szív iránt ne puszta szóval, hanem még inkább tettel, cselekedettel, tanusítsuk most, mikor a háború annyi alkalmat ad a hűséges, kitartó szeretet tanúsítására. A szeretet áldozatokban mutatkozik, miként Krisztus nem akként szeretett, hogy elfogadott, hanem úgy, hogy adott, szenvedett, vérzett és áldozott. A népek irtózatos tusákban öldöklik egymást és a harc sok szívet embertelen; ségre keményít. Tőlünk távol maradjon a harag, gyűlölet és bosszú, mert áll Krisztus szava: „Én pedig mondom nektek, • szeressétek ellenségeiteket." (Máté 5, 44.) Ez a szó áil a háborúban is. Ha Krisztus nem szereti ellenségeit, el volnánk veszve, mert a bűn által valamennyien ellenségeivé lettünk. Krisztus azonban szeretett bennünket, és életét áldozta érettünk. Őrizzük i tehát szívünket, szeressük ellenségeinket, j mert ez az Isten akarata. Katonáink vas kézzel utasítják vissza ellenségeink támadásait és helyesen teszik, mert életünk, vagyonunk, biztonságunk ellen törnek igazságtalan módon. Ámde, ami ezen a védelmen túl megy, ami harag, bosszú és gyűlölet, az ne vegyen rajtunk erőt, győzzük azt le magunkban, ha áldozatunkba kerül is, mert ellenségünket is szeretnünk kell. Tanusítsuk szeretetünket a Szentséges Szív iránt a szenvedések békességes eltűrésével. Gyakran mondjuk: a haza kívánja tőlünk az áldozatokat. Voltakép azonban, Krisztusban Szeretteim, az Isten kívánja. Isten adta testvéreinket, akiket a háborúban visszakövetel ; Isten adta az apákat, fiakat, barátokat, hitveseket, akiket visszakövetel. Isten adta az életet, amelyet sokaktól vissza kiván. Isten adta az egész-