Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1916

Index

— 46 házközség részére 1910 évi január hó 1. napjától kezdve mindaddig, mig az évi 2200 korona hitfelekezeti segélyt az ottani görög szertartású keleti egyházközség részére is kiszolgáltatja, — a hívek lélekszáma (1652 gör. kel. és 226 latin szert, kath.) arányában évi 300 korona hitfelelekezeti segélyt szolgáltasson ki és pedig a lejárt összegeket egyszerre, a később lejárandókat minden év január hó 1-én előre. Ez ellen a határozat ellen a politikai község két okból él bírói panasszal. Panaszos ugyanis egy részt azt vitatja, hogy marasztalásánál nem vétetett figyelembe az a körülmény, hogy 1910. évtől kezdve a katolikus lelkésznek „hitoktatói díj cimen" évi 200 koronát íizetett és hogy általában a latin szertartású katolikus egyházközséget nem különben annak tanítóját mindenkor támogatásban részesítette. Másrészt pedig panaszos az ellen emel kifogást, hogy vitás kötelezettsége 5 évre visszamenőleg is megállapíttatott. Azonban a panaszban felhozott egyik ok sem vehető figyelembe. Az 1868. évi L1II. t. c. 23. §-a ugyanis megállapítja a politikai községek azt a kötelezettségét, hogy amennyiben a községben létező vallásfelekezetek számára a községi pénztárból egyházi vagy iskolai célokra segélyt nyújt, abban a községi segélyben mindegyik vallásfelekezet igazságos arány szerint részesítendő. A jelenleg fennforgó olyan esetben tehát, amikor a politikai község egyházi célokra csak az egyik vallásfelekezetnek adott községi segélyt, a másik vallás felekezetnek jogos igénye nyílt meg arra, hogy az adott segély igazságos arányában ő is községi segélyben részesíttessék. Panaszos nem teszi vitássá azt, hogy az egyik vallásfelekezetnek (görögkeleti) a lelkész fizetésére, tehát egyházi célokra 1910. évtől kezdve évi 2200 koronát fizet. Azt sem teszi kifejezetten vitássá, hogy igazságos arány szerint ennek a görögkeleti vallásfelekezetnek adott évi 2200 korona segélynek a latin szertartású katolikus vallásfelekezet által igényelt évi 300 korona segély megfelel. Az arány igazságossága ellen aggály nem is foroghat fenn akkor, amikor az igényelt összeg a lélekszám szerint kiszámítható arányt megüti és amikor panaszos község képviselőtestülete az 1914. évi február hó 18. napján tartott ülésében maga beismerte, hogy az alsókaboli latin szertartású hivek „mind földhöz ragadt szegények" és így a hivek anyagi helyzetére való tekintettel sem kifogásolható. A panasznak elsősorban említett része ' nem is annyira az arány megállapítása, mint inkább az ellen irányul, hogy a latin szertartású felekezetnek adott korábbi segély be nem számíttatott. Ilyen korábbi segély gyanánt panaszos tüzetesen egyéb segélyt nem sorol fel, mint azt az évi 200 koronát, amelyet 1910. évtől kezdve a latin szertartású katolikus felekezet lelkészének „hitoktatói díj" címén adott. Ugy, de az 1914. évi február hó 18-án tartott képviselő-testületi határozatban foglaltak szerint panaszos község ilyen segétyt külön a görög szertartású keleti vallásfelekezetnek is adott és így az ezen a cimen adott összeg az ezen felül 1600 korona rendes lelkészi fizetés és 600 korona személyi pótlék cimén adott összeg arányában kiszámított segélj' összegébe be nem számítható. Az igényelt segélynek visszamenőleg 5 évre történt megítélése sem kifogásolható, mert a törvény értelmében a mellőzött felekezetet az arányos községi segély attól az időponttól kezdve illeti meg, a melyben a másik vallásfelekezet segélyben részesíttetik és panaszos község annak megállapítására nem hozott fel alkalmas ténye-