Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1916

Index

— 29 VI. 972. sz. Commendatur ss. Rosarium; dolorosa mysteria explicantur. "jVTehéz szorongatás napjaiban utasította az Úr az ószövetségi prófétákat. „Vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet." Bensőséges részvét hangzik e szavakból. Ha a figyelmeztetés helyén való volt Izrael népe között, nem kevésbbé van helyén a mostani nehéz időkben. Még egy győzedelmes hadjárat is — és bízunk Istenben, hogy mostani hadjáratunk a Mindenható segítségével reánk győzelmes lesz — kimondhatatlan sok megpróbáltatást, szenvedést és fájdalmat hoz a népre, azért iparkodnak az újszövetség papjai az Isten népét a mennyei vigasztalások harmatával enyhíteni. Ezt a vigasztalást kerestük és találtuk a szent olvasó imádkozásában. Háborús időben keletkezett a szent olvasó imádsága, háborús időben lett kipróbálva, megszentelve, háborús időben éreztette minden erejét és áldását. A szent olvasóval kezükben vonultak katonáink a harctérre, azt imádkozzák a csatákban, a lövészárkokban, a kórházakban, haldokolva a csatatereken, búcsúzóul a szent olvasót viszik magukkal a hideg sírba, mint hitüknek, bizodalmuknak, járnborságuknak jelvényét. A szent olvasó katonáink hadi fölszerelésének kiegészítő része. De a szent olvasót imádkozzák az itthonmaradottak is, a hivő nép gondolatban, szorgoskodásban egyesülten küzdő katonáinkkal. Végezzük, Krisztusban Szeretteim, ájtatosságunkat buzgó, egyben bűnbánó lelkülettel! A szent olvasó a bűnbánat fölkeltésének is hathatós eszköze, különösen a fájdalmas olvasó, amely szemünk elé állítja az érettünk verejtékező, vérező és szenvedő Üdvözítőt, kézzelfoghatóan bemutatja vétkeinknek keserves büntetését, egyben fölébreszti a méltó bánatot bűneink felett. Üdvösséges tehát a fájdalmas olvasó igaz ságain elmélkedni, amit, ha kellőkép végezünk, engeszteljük Istennek kiérdemelt haragját; engesztelve Istennek sújtó karját, reményünk lehet, hogy ostorozó csapásait, amelyekhez, egyéb látogatásai mellett, az öldöklő háború is tartozik, eltávolítjuk, a megpróbáltatás napjait rövidítjük. Hogy tehát az engesztelődés eszközét a szent olvasót, a reánk következő nagyböjti időszakban minél üdvösségesebben tudjuk használni, elmélkedjünk megalázódott lélekkel a fájdalmas olvasó titkai fölött. 1. „Ki érettünk vérrel verejtékezett", így szól a fájdalmas olvasónak első titka, amely lélekben elénk állítja az Olajfák hegyén imádságba, egyben gyötrelembe merült isteni Üdvözítőt. Magára hagyottan térdel a kemény sziklán, körülötte az éjszakának csöndje, távolabb tőle az alvó apos-