Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1916

Index

— 146 — 4264. sz. Sajtóvasárnapi gyűjtés elrendeltetik. 7\ hazánk népétől igen nagy áldozatokat kivánó háború tartamának harmadik évében, amikor mindnyájan már a végét reményiettük, vált valósággal önvédelmi háborúvá. — Hazánk délkeleti határán új ellenség szólaltatta meg ágyúit s gyalázatos hitszegés után rablási vágytól űzve lépte át határhegyeinket. A háborús veszedelem közvetlenebbé, a háborús megpróbáltatások még súlyosabbakká váltak. — Erőt, bátorságot, kitartást az új veszedelemben a további áldozatokhoz még buzgóbban kell plántálni a nép ezreinek és millióinak lelkébe. Magától értetődő igazság, hogy mentől nagyobb a bánat, annál indokoltabb a vigasztalás, — mentől több az elkeseredés veszedelmének kitett lélek, annál több bizakodói erősen reménykedő lélek biztató szózatának kell elhangzania, mert különben mindent elnyel a vigasztalan bánat és mindent elveszt a kétségbeesett elkeseredés. Ezért nem elég az a mindenképen di- ' cséretes buzgalom, amely lerombolt házak újraépítésére, — árvák könyének felszárítására, özvegyek segítésére, rokkantak lakására, nyomorgók kenyerére gyűjt. Gyönyörű dolgok ezek, mind az áldozatos felebaráti- és hazaszeretetnek csodaszép megnyilvánulásai. De egy nagy fogyatékosságuk van, az, hogy első sorban a testet keresik, — a lelket ki nem elégíthetik, — hogy a nemzetnek legkisebb hányadáért történnek. Ezen legkisebb hányadnak is, a nemzet többi részének is, amely nélkül egyetlen actio, egyetlen szeretetet, részvétet feltételező mozgalom sem lesz eredményes, elsősorban istenfélő, Istenben a csapások dacára is erősen hívő és jóságos irgalmában rendületlenül bizakodó, valóban katolikus lélekre van szüksége. Ezen lélek kialakulásához egyengetheti az utat az anyagi segítség, — de azt kialakítani nem fogja. Azt megteremteni csak az Isten igéje, igaz vallásának igazságai, — s azok hirdetése képes. Az ige hirdetés elsősorban a szószékeken történik. A prédikálószék mellett a betű világosít fel, vígasztal. A templomtól távollevő szállásokon, — a gyermekeik miatt a házat őrző anyáknak, — a kaszárnyák és kórházak katonáinak, — a lövészárkok hőseinek, — a fogolytáborok hazasóvárgó vértanúinak, mindnek a betű prédikál, mindhez a nyomtatvány, az újság, a füzet, a könyv beszél. T. c. Papságom velem együtt aggódik és velem együtt óhajtja, hogy ez az igehirdetés ne konkolyhintés, hanem tiszta magnak becsületes elvetése, ne kútmérgezés, hanem az élet vizének fakasztása legyen. Mert, ha nem az lenne, akkor nincs remény, hogy a sok testi halált a lélek élete el tudja viselni. Ha a könyv, az újság a tiszta élet helyett a bűn uralmát hirdeti, — ha az erkölcsi nagy igazságok helyett a teljes szabadságot és felelőtlenséget viszi a lelkekbe, — ha a türelem, a megértés, az önmegtagadás helyett az élvezeteket, az önzést, a zúgolódást tanítja, akkor kicsavarja az élet-halál harcot vívó nemzet kezéből a fegyvert és lelkének a bűnökbe való döntésével, megássa nemzeti létének a sírját is. Ennek nem szabad megtörténnie. S ha már a konkolyhintést és kútmérgezést fájdalom teljesen meg nem akadályozhatjuk, akkor annál inkább kötelességünk támogatni minden olyan törekvést, amely tiszta magot buzgólkodik vetni és az élet vizét siet nyújtani a szomjas lelkeknek. Ezen törekvések között kiválik a Kat. Sajtóegylet működésével. — A Sajtóegylet támogatására rendeltetett el már évekkel ezelőtt és tartatilc meg minden évben a pünkösd utáni XVIII. vasárnapon a templomi gyűjtés. Ezen gyűjtést, amely ezidén október 15-ére esik, ezennel elrendelem és annak