Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1916

Index

- 132 — hogy hajlamát, amely minden nemes törek­vés felkarolására sarkalta, kövesse és ösz­szeköttetésben álljon korának nevesebb tu­dósaival, íróival, művészeivel. A botanikát maga hivatottan művelte; sok évi szorgal­mas gyűjtésének eredménye, páratlan her­báriuma a Nemzeti Muzeumnak kincse. Különös hajlandósága volt a zene iránt, amelyet a Liszt Ferenccel és annak művészi környezetével íenntartott kapcsolata még mélyített és amely több alapítvány alakjában vált a későbbi művésznemzedék hasznára. Arcképét Munkácsy Mihályunkkal festtette meg; a kép egyik dísze Szépművészeti Mu­zeumunknak. Tudomány szeretetének ta­núja a kalocsai kollégiumban áldozatkész­ségéből felszerelt csillagda. Nagy mértékben bírta a szónak hatal­mát. Fölfogása tisztult, ítélete éles és mély volt, amely tulajdonságai fényesen érvénye­sültek az egyházi szószéken, de nem ke­vésbé a parlamenti életben. Főpapi minő­ségében szívesen és gyakran ragadta meg az alkalmat, hogy tudásának mélységéből sziporkázó elméjének iidességével hallga­tóinak épülésére szolgáljon. Mint politikai szónok a nagy irányelveknek volt a köve­tője: kereste és ápolta az egyház és állam békés együttműködésének feltételeit és elő­mozdítását. Éles elméje biztosan felismerte a követendő irányt és meggyőződésének magas méltóságához illő önállósággal adott kifejezést s ha kellett, hozott áldozatot, amint magatartása az erdélyi kérdésben mutatja. Felszólalásai bővelkedtek a klasz­szikus iskola által kedvelt szónoki körmon­datokban, melyeket átfogó elméje nem té­vedő biztossággal fejtett ki, mindig elmés módon, soha úgy, hogy keserített volna, inkább lefegyverezte ellenfeleit. Mint a toll­nak is mestere, képességeit számtalan nagy és legnagyobb fontosságú egyházi, politikai kérdésben adott véleményeiben, előterjesz­téseiben gyümölcsöztette, levelezéseiben ra­gyogtatta. Egész özönét a levelezésnek folytatta o késő koráig, összeköttetésben állván a leg­különbözőbb állású és rangú, kül- és bel­földi egyéniségekkel. E levelezések fenn­maradt sokaságából két jellemző vonás ér­demel kiemelést. Az egyik az, hogy leve­leinek megkapó kedvessége és szellemes­sége akárhány esetben kicsalja a szeren­•csés levélvevőnek csodálatát, köszönetét; a másik az, hogy a számtalan vonatkozás­ban, amelybe a levélváltások folytán ju­tott, ott ahol az ildomosság és helyzet pa­rancsolja, a szellemes levelezőnek hangja mellett megszólal a főpásztornak, a papnak hangja, hol vigasztalva, hol dorgálva, ha kell szilárd és kemény módon .... De nem folytatjuk Haynald Lajos egyé­niségének általános ábrázolását, mert az messze vezetne, mindenesetre túl azon a kereten, amely ehelyütt rendelkezésünkre áll. Ehelyett inkább főpásztori életműködé­sének kívánnék néhány szót szentelni, azon működésének, amellyel emlékét a főegy­házmegye történetébe, alakulásába mara­dandóan bevéste. Mint érsek beutazta népes egyház­megyéjének városait, községeit, és meg­jelenése rendszerint túlnőtt a szokásos főpásztori látogatásoknak egyébként is épü­letes, tanulságos keretein. Nevének híre, varázsa már előre biztosította személye iránt a nagy tiszteletet, érdeklődést, de egyéni­ségének sokoldalúsága, ha lehetséges, fo­kozta hatásában az üdvös eredményt. Szent­beszédei, functioi, azon adománya, hogy minden rendű, rangú egyénnel megfelelően tudott bánni, gyors és biztos tekintete a jó- és rossznak, a dicsérendőnek és korho­landónak felismerésében főpásztori látoga­tásainak kiváló gyakorlati értéket adtak. Nagy gondja volt az egyházi közigazgatás problémáira. A szóbajöhető kérdések elő­készítése okából rendszeresítette a kerületi esperesekkel tartatni szokott értekezleteket, amelyek során meglettek vitatva a gyakor-

Next

/
Thumbnails
Contents