Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1916

Index

- 132 — hogy hajlamát, amely minden nemes törekvés felkarolására sarkalta, kövesse és öszszeköttetésben álljon korának nevesebb tudósaival, íróival, művészeivel. A botanikát maga hivatottan művelte; sok évi szorgalmas gyűjtésének eredménye, páratlan herbáriuma a Nemzeti Muzeumnak kincse. Különös hajlandósága volt a zene iránt, amelyet a Liszt Ferenccel és annak művészi környezetével íenntartott kapcsolata még mélyített és amely több alapítvány alakjában vált a későbbi művésznemzedék hasznára. Arcképét Munkácsy Mihályunkkal festtette meg; a kép egyik dísze Szépművészeti Muzeumunknak. Tudomány szeretetének tanúja a kalocsai kollégiumban áldozatkészségéből felszerelt csillagda. Nagy mértékben bírta a szónak hatalmát. Fölfogása tisztult, ítélete éles és mély volt, amely tulajdonságai fényesen érvényesültek az egyházi szószéken, de nem kevésbé a parlamenti életben. Főpapi minőségében szívesen és gyakran ragadta meg az alkalmat, hogy tudásának mélységéből sziporkázó elméjének iidességével hallgatóinak épülésére szolgáljon. Mint politikai szónok a nagy irányelveknek volt a követője: kereste és ápolta az egyház és állam békés együttműködésének feltételeit és előmozdítását. Éles elméje biztosan felismerte a követendő irányt és meggyőződésének magas méltóságához illő önállósággal adott kifejezést s ha kellett, hozott áldozatot, amint magatartása az erdélyi kérdésben mutatja. Felszólalásai bővelkedtek a klaszszikus iskola által kedvelt szónoki körmondatokban, melyeket átfogó elméje nem tévedő biztossággal fejtett ki, mindig elmés módon, soha úgy, hogy keserített volna, inkább lefegyverezte ellenfeleit. Mint a tollnak is mestere, képességeit számtalan nagy és legnagyobb fontosságú egyházi, politikai kérdésben adott véleményeiben, előterjesztéseiben gyümölcsöztette, levelezéseiben ragyogtatta. Egész özönét a levelezésnek folytatta o késő koráig, összeköttetésben állván a legkülönbözőbb állású és rangú, kül- és belföldi egyéniségekkel. E levelezések fennmaradt sokaságából két jellemző vonás érdemel kiemelést. Az egyik az, hogy leveleinek megkapó kedvessége és szellemessége akárhány esetben kicsalja a szeren•csés levélvevőnek csodálatát, köszönetét; a másik az, hogy a számtalan vonatkozásban, amelybe a levélváltások folytán jutott, ott ahol az ildomosság és helyzet parancsolja, a szellemes levelezőnek hangja mellett megszólal a főpásztornak, a papnak hangja, hol vigasztalva, hol dorgálva, ha kell szilárd és kemény módon .... De nem folytatjuk Haynald Lajos egyéniségének általános ábrázolását, mert az messze vezetne, mindenesetre túl azon a kereten, amely ehelyütt rendelkezésünkre áll. Ehelyett inkább főpásztori életműködésének kívánnék néhány szót szentelni, azon működésének, amellyel emlékét a főegyházmegye történetébe, alakulásába maradandóan bevéste. Mint érsek beutazta népes egyházmegyéjének városait, községeit, és megjelenése rendszerint túlnőtt a szokásos főpásztori látogatásoknak egyébként is épületes, tanulságos keretein. Nevének híre, varázsa már előre biztosította személye iránt a nagy tiszteletet, érdeklődést, de egyéniségének sokoldalúsága, ha lehetséges, fokozta hatásában az üdvös eredményt. Szentbeszédei, functioi, azon adománya, hogy minden rendű, rangú egyénnel megfelelően tudott bánni, gyors és biztos tekintete a jó- és rossznak, a dicsérendőnek és korholandónak felismerésében főpásztori látogatásainak kiváló gyakorlati értéket adtak. Nagy gondja volt az egyházi közigazgatás problémáira. A szóbajöhető kérdések előkészítése okából rendszeresítette a kerületi esperesekkel tartatni szokott értekezleteket, amelyek során meglettek vitatva a gyakor-