Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1915

Index

— 47 — követeli az élelmiszerekkel való takaré­koskodást, azok oktalan pocsékolásától való tartózkodást és az élelmiszer kész­let pótlásáról való sürgős gondoskodást. A közvélemény felvilágosítására, főleg a vidéki lakosság kioktatására van tehát első sorban szükség, abban az irányban, hogy tudatára ébredjen a nép milyen veszedel­mes következményekkel járna, ha háztar­tását ki-ki nem redukálja, hanem előrelátás nélkül, könnyelműen éli fel meglevő élel­miszerkészletét, A polgárságnak erre a felvilágosí­tására első sorban a vidéki lakosság lelki életének vezetői : a lelkészek és tanítók hivatvák. O hozzájuk fordulok a Főtiszt. Főha­tóság útján avval a kéréssel, vegyék ki ré­szüket a haza és embertársaik iránti köte­lesség teljesítésének nemes munkájából oly módon is, hogy községük lakosságát úgy a közélelmezésben, mint az egyesek háztar­tásában előállható bajok felől jóakaratúlag felvilágosítva, mindezen bajok megelőzése érdekében az alábbiakban előadandók sze­rint a szükséges tanácsokkal ellássák. Mindenekelőtt arról kell meggyőzni a népet, hogy az élelmiszerekkel takaré­kosan bánni egyaránt köz- és magán­érdek. Legfőbb kenyérterményünkből, a bú­zából, évtizedek óta nem volt oly rossz termésünk, mint az elmúlt esztendőben, midőn a mozgósított hadsereg nagy szük­séglete a rendesnél is magasabbra emelte a fogyasztást. Szokatlanul gyenge volt rozs­termésünk is s a két kenyérgabona 15—20 millió métermázsával adott kevesebbet mint rendesen szokott. Ehhez hozzájárult az egész galíciai termésnek az ellenség által történt elpusztítása is. Máskor az itthoni gyönge termés hiányát külföldi gabona be­hozatalával pótoltuk. A háború ezt lehe­tetlenné tette, s ha csak azt nem akarjuk, hogy a csekély készletek mihamar kime­rüljenek s az új aratást megelőző hóna­pokban ínség álljon be, mindenkinek köte­lessége, hogy a lehető legtakarékosabban bánjék a kenyérgabonával. Kötelességük ez még azoknak is, akik a saját személyi szükségletükre bőven ellátták magukat; mert ha maguk dúslakodnak, honfitársaik szájából húzzák ki a falatot, kik drága pénzen sem juthatnak kenyérhez. A kor­mány több rendeletben intézkedett, hogy a két kenyérgabonát, a búzát és rozsot, pót­szerekkel : árpával, tengerivel és burgonyá­val egészítsük ki. Ezeket a rendeleteket erkölcsi kötelessége mindenkinek pontosan megtartani, sőt még azon túlmenőleg is takarékoskodni. Különösen burgonyával lehet sok kenyeret megtakarítani, még a buza- és rozslisztbe való keverésen kivül is. A bur­gonya lisztes növény, jó, egészséges, ke­nyérpótló. Egypár sült, vagy főtt burgonya egy karéj kenyeret pótol, s burgonyából a múlt esztendőben jó termésünk volt. A burgonyát azonban most kell fogyasztani s most kell vele minél több szemes gabo­nát megtakarítani, mert tavasz végén és nyár elején már elveszti jóságát. Részben ezen is lehet segíteni, ha kora tavasztól kezdve a burgonyát többször átválogatjuk s a csirákat, melyek a keményítő tartalmát felbontják, gondosan letördeljük. Gondoskodni kell továbbá, hogy még­a hulladékok se vesszenek kárba. Né­metország városaiban a lakók a házi sze­metet osztályozva tartoznak gyűjteni s a házban, elszállítás végett, egy helyre hor­dani, külön az értéktelen anyagokat (üveg­darabokat, cserepeket stb.), külön a trágyá­nak alkalmas, s külön a sertések takarmá­nyozására fordítható hulladékokat. Faluhe­lyen a konyhahulladék nálunk is a sertés­nek jut, de városokban is igen nagy kár, ha veszendőbe megy, különösen most mert az által, hogy az árpát, tengerit emberi tápláléknak foglaljuk le, az állatok takar-

Next

/
Thumbnails
Contents