Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1915

Index

— 42 — 1026. sz. Hitoktatás nyelve az ismétlő iskolában is történhetik a tanulók anyanyelvén. havi törlesztési részletek pontos beszolgáltatásának az iskolaszéki elnök által való ellenőrzésére vonatkozik. Hogy pedig a szóbanforgó tanerők hadi kölcsön jegyzéseinek elszámolása minél előbb foganatosítható legyen, felhívom a tanfelügyelő urat, hogy a •/. alatt idecsatolt kimutatás felhasználásával, a jelen rendelet kézhez vételétől számítva 8 nap alatt felelősség mellett jelentse be, hogy kik azok a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítók, akik hadi kölcsönt jegyeztek, illetőleg hogy a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítók egyenkint milyen összeget jegyezteti és hogy a jegyzett összegek 100 koronánkint 97 korona 50 fillérrel, illetőleg 95 korona 52 fillérrel számítva, milyen összeget tesznek ki. Az erről szóló, adóhivatalonkint különkülön csoportosított kimutatásokat — öszszegezve a tételeket, jelentése kíséretében a vallás- és közoktatásügyi minisztérium VJ./c. ügyosztályhoz címezve, a fentjelzett időre okvetetlenül küldje el. Megjegyzem, hogy az elszámolás tekintetében az illetékes magyar királyi adóhivatalokat közvetlenül utasítottam: Budapest, 1915. február hó 25. Jankovich. — Valamennyi királyi Tanfelügyelőnek és tanfelügy előségi Kirendeltségnek, Kalocsa, 1915. március hó 4-én. 7\ vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. 730/1915. eln. szám. A hitoktatás nyelvének a népoktatási tanintézetekben való használatáról 1914. évi 1797. eln. szám alatt a főtiszt, egyházi főhatóságokhoz intézett megkeresésemben

1 akként intézkedtem, hogy tekintettel a hitoktatás és a hitélet között való szoros kapcsolatra, a hitoktatás a népoktatási tanintézetekben a tanulóknak anyanyelvén látható el. Mivel az ebben a megkeresésemben felsorolt tanintézetek között az elemi isko1 Litt. Circ. 1914. pag. go. Iák ismétlő tanfolyamáról külön említés nem történt, felmerült kérdés folytán — hogy vájjon a szóban levő intézkedés alkalmazást nyerhet-e ezekre a tanfolyamokra is — szükségesnek látom hivatkozott rendelkezésem kiegészítéséül annak kimondását, miszerint az elemi iskolák ismétlő tanfolyamában és pedig úgy az általános, mint a gazdasági ismétlő iskolákban a hitoktatás szintén ellátható a tanulók anyanyelvén. Mindazok a különleges szempontok ugyanis, a melyek az elemi iskola mindennapi tanfolyamában, valamint a többi népoktatási tanintézetekben is indokolttá tették a vallástannak a tanulók anyanyelvén való tanithatását, az ismétlőiskolai hitoktatásnál is fennforognak. Ezeknek a szempontoknak figyelembevételére nem szolgálhat akadályul az sem, hogy 1907. XXVII. t. c. 18. §. szerint a tanítás nyelve az öszszes elemi iskolák ismétlő tanfolyamában a magyar. A szertartások dolgával szoros összefüggésben álló vallástan ugyanis a többi tárgyak között különleges helyzetet foglal el, a mi főleg abban jut kifejezésre, hogy ezen tárgy tananyagának meghatározása s annak iskolai évfolyamok szerinti felosztása az egyházi hatóságok jogkörébe tartozik. A többi közismereti tárgyak tanítására vonatkozó rendelkezések tehát a val( lástan tanítására egész terjedelmükben a dolog természeténél fogva alkalmazást alig nyerhetnek és igy a hivatkozott törvényszakasznak rendelkezése a vallástan tanítási nyelvére nem is terjed ki. Önként értetődik azonban, hogy akkor, amidőn ilyképen a hitoktatás az ismétlő iskolákban is a tanulók anyanyelvén történhetik, teljes alkalmazást nyer ezekre a tanfolyamokra is 1797/1914. eln. számú rendelkezésem, miért is erre való utalással tisztelettel kérem a Főtiszt. Főhatóság az irányú szives intézkedését, hogy az öszszes ismétlő iskolákban, tehát azokban is,