Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1915

Index

— 25 — azért küldi az inség és halál kérlelhetetlen hatalmait a népekre. Bensőleg, lélekben akar erősekké, egészségesekké tenni, azért kell az igazaknak és a bűnösöknek együtt szenvedniük; amazoknak, hogy erényeik kipróbáltassanak, és érdemeket szerezzenek, emezeknek, hogy bűneikért lakoljanak s az örökkévalóságban el ne pusztuljanak: Ha egyik tag szenved, együtt szenvednek minden tagok, tanit az Apostol.

1) Sok esetben fölfoghatatlan előttünk Isten látogatásában az ő atyai szeretete. Nem mindenki állja ki a próbát, miként a türelmes Jób, és imádkozza minden ujabb csapás hirére megadó lélekkel: A ki adta, az ki elvette, amint az Urnák tetszett, úgy lön; legyen áldott az Urnák neve!

2) De ki merészkednék Istennel vitázni? „Könyörületessége minden művei fölött." 3J Egykoron, az örökkévalóságban fogjuk a maguk teljességében látni Isten végzéseinek igazságosságát és bölcsességét. Itt, e földön a próféta szavaihoz kell alkalmazkodnunk : „Én tudom a gondolatokat, amelyeket gondolok felőletek, úgymond az Úr, a békességnek és nem a nyomorgatásnak gondolatait, hogy nektek jó véget és türelmet adjak. Segítségül hivtok engem, s elő mentek, könyörögtök nekem és én meghallgatlak titeket, kerestek engem, s megtaláltok, midőn teljes szívetekből kerestek."

i) Ezen irgalomteljes szavak beteljesedését tapasztaljuk a világháború folyamán. Az Isten szeretete, amely mint a hamu alatti parázs élt sok ember szívében, a háború vihara által az Isten és emberszeretet hatalma lángjává erősödött. Mikor gyóntak oly ájtatosan és bűnbánóan, mikor járultak akkora áhítattal a szentáldozáshoz, mimikor imádkoztak az Isten házában és otthon bensőségesebben, mint a háború I. Kor. 12, 26. 4) Jerem. 29, u—13. a) Job. , 21. 3) Zsolt. 144, 9. kitörése óta? Hányan veszik elő a csatatereken elfeledett olvasójukat, s találnak imádságukban vigaszt és megnyugvást?! Kétségtelen, hogy a háború megtanított bennünket szeretni az Istent, s neki szolgálni. Hála legyen neked, Mennyei Atya, hogy megtanítottál ismét arra, ami egyedül szükséges, Istent szeretni és lelkünket megmenteni; hála legyen Neked, hogy, miként az Apostol mondja, oktatsz minket, „hogy lemondván az istentelenségről és a világi kívánságokról, józanul, igazán és ájtatosan éljünk a világban, várván a boldog reménységet, és a nagy Isten, ami Üdvözítő Jézus Krisztusunk dicsőségének eljövetelét.''

1) Istent szeretni s felebarátunkat, mint önmagunkat, szent hitünknek legfőbb parancsa. Az igazi istenszeretet próbaköve a felebaráti szeretet. Feltudjuk-e sorolni mind a keresztény és szamaritánus szeretet műveit, melyek a különben terméketlen harctéren legszebb virágait mutatja? Ki kellene mennünk a rajvonalakba, hogy a testvéri szeretet hősies példáit barát és ellenséggel szemben összegyűjtsük; össze kellene olvasnunk mindazt a megszámlálhatatlan szolgálatot, melyet az orvosok, az ápolók, papok, szerzetesnők, öregek és ifjak készséges lélekkel, gyakran saját életük feláldozásával vagy kockáztatásával végeznek; meg kellene számlálnunk és mérnünk a temérdek adományt, az özvegy asszony fillérét is beleértve; fel kellene Írnunk főkép, nagy hálával, a nagy véráldozatot, amelyet népünk minden rétege, a legmagasabbtcl a legutolsóig hozott, érettünk s a hazáért. El kellene kisérnünk a szeretet angyalát, amint a kórházak ezreit végig járva vigasztalást hint a testi, lelki sebekbe; meg kellene kérdeznünk a szent őrangyalokat és Istennek minden szentjeit, mindenek előtt a vigasztalás és a jó tanács Anyját, hány léleknek nyitotta meg az itthon ma») Tit. 2, 11-13.