Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1915

Index

— 24 — játékok mértéktelen túlhajtásával ? Hány szülő hanyagolta el a keresztény katolikus élet ápolását családjában, a komoly gyermeknevelés kötelességeit?! El kellett jönnie az igazságos Isten látogatásának a világháború borzalmaiban, s fölrázni bennünket bűnös önfeledtségünkből, gondatlanságunkból, egykedvüségünkből, s szólni hozzánk, miként a jelenések könyvében szólt a laodiceai egyház angyalának: Ezeket mondja az Amen, a hív és igaz tanú, ki az Isten teremtésének kezdete: Tudom cselekedeteidet, hogy sem hideg nem vagy, sem meleg; bár hideg volnál, vagy meleg; de mivel lágymeleg vagy, és sem hideg, sem meleg, elkezdelek téged kivetni az én számból. Mert azt mondod: Gazdag vagyok és annyira bővelkedem, hogy semmiben sem szűkölködöm, és nem tudod, hogy nyomorult vagy és ügyefogyott, szegény, vak és mezítelen. Tanácslom neked, végy tőlem tűzben próbált aranyat, hogy gazdag légy; ... és szemgyógyitóval kend meg szemedet, hogy láss. Én akit szeretek, azt megdorgálom és megfenyítem-, buzdulj föl tehát és tarts bűnbánatot.

1) Érezzük a Mindenható dorgálását: kivonultak a fiúk, egy, kettő, némely családból több is; egy utolsó Isten veletek, megy még az apa is, elhagyva feleséget, gyermeket, hazát, tűzhelyet. Milyen volt a legutolsó karácsony? Hányan voltak bizonytalanságban : él-e még, nincs-e elfogva, megsebesülve, vagy a szomorú bizonyosságban : már elesett, idegen földben, tömegsírban eltemetve tekszik. Mindezekhez járul a szükség kísértete: betegség, munkanélküliség, drágaság, nyomor köszönt be sok családnál, ahol annakelőtte az élet keserűségét csak hirből ismerték. A Mindenhatónak keze nagyon reánk nehezedett, de mutatta segítő kezét is, eddigelé nem ha') J

e

l- 3i 14—19gyott el, bűnbánatunk, magunkbaszállásunk, a sok könyörgő fohász nem volt hiábavaló. Bizonyára megtettünk mindent, hogy jól fölszerelve álljunk szembe az ellenséggel, de mink keresztények jól tudjuk, hogy a népek nagy viaskodásában nem a „lovak és kocsik" ereje, hanem az Isten keze dönti el az eredményt. Mindenkor igaz marad: „.Vem szabadul meg a király nagy erő által, s a bős nem szabadul meg ereje nagyságában. Nem a csataló vezet győzelemre, ereje hőségében sem ment meg. íme az Ur szemei az őt íélőkön, és azokon kik az ő irgalmasságáhan bíznak. . 1 mi lelkünk az Úrban bízik, mert ő mi segítségünk és oltalmunk ... és mi bízunk az 0 szent nevében

1) Imádkozzunk azért, Istenben bizva, kitartásért. Kislelkűség ne férkőzzék hozzánk akkor sem, ha megpróbáltatásunk tovább tartana. Fohászkodjunk a zsoltárossal : Te benned bíztam Uram, és mondom: Te vao~v az én Istenemi KezeidOi/ ben az én sorsom !'

2) III. A világháborúban az- irgalmas és jóságos Isten: szeretetre akar indítani. „Isten a szeretet" mondja a szeretet apostola

3), a világháborúban is az marad. Mint keresztényeknek a hit világánál kell a történőket tekintenünk. Istennek atyai jósága látogat meg bennünket, szeretettel. Sz. Pál apostol még tovább megy, s a szenvedést Isten kegyelmének mondja: Nektek adatott a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek benne, hanem hogy szenvedjetek is érette.*) Hogy a mostani korszellem beteges kinövéseitől meggyógyítson, azért teszi reánk a mennyei Atya, mint lelki orvos, a háború metsző kését, ') Zsolt. 32, 16—21. 5) I. Ján. 4, 8. 2) Zsolt. 30, 15-16. 4) Filipp. 1, 29.