Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1915

Index

mények között semmiféle baj ne érhessen bennünket: a józan előrelátás azt parancsolja, hogy a fogyasztásban mindenki, mindenben takarékos legyen. Különösen okosan és takarékosan kell bánnunk a búzával meg a rozszsal, mert az idén a buzaés rozstermésünk nem volt olyan, mint a tavalyi. A kormány azon célból, hogy ez idei buza- és rozstermésünkkel az uj aratásig bizonyosan kijöhessünk, s vitéz katonáinknak mindig és mindenből a legjobbat adhassuk, már elrendelte, hogy a malmoknak és a kereskedőknek csak olyan kenyérlisztet szabad a polgári közönség részére eladni, amely egyharmad részben árpaliszttel, tengeriliszttel, vagy burgonyaliszttel, vagy más megengedett lisztpótlékkal van keverve. A kormány ezen rendelete folytán a fogyasztó közönségnek az a része, amely a lisztet vásárolja, vagy kész kenyeret vesz, ezután csak ilyen kevert lisztből sütött kenyeret fog fogyasztani. Elrendelte továbbá a kormány azt is, hogy mindennemű buzaés rozsjárandóságot (konvencio) csak kétharmad részben szabad búzában és rozsban kiadni, egyharmad rész helyett pedig árpát vagy tengerit kell mérni, s az értékkülönbséget készpénzben kell megfizetni. Ennek folytán mindazok, akik járandóság (konvencio) fejében kapott gabonából készült kenyeret esznek, ezután szintén csak kevert lisztből sütött kenyeret fognak fogyasztani. Mivel azonban a buza- és rozskészletek arányos fogyasztása céljából szükséges, hogy ne csak azok, akik a lisztet vagy a kenyeret veszik és ne csak azok, akik járandóság fejében kapják a búzát vagy a rozsot, hanem az országban kivétel nélkül minden ember csak ilyen kevert lisztből sütött kenyeret fogyasszon, ezennel felkérem azokat, akik a maguk gabonájából őrölt lisztből otthon sütik a kenyeret, hogy ők se fogyasszanak tiszta buza- vagy rozskenyeret, hanem ők is keverjék a buza- vagy rozslisztet egyharmad részben árpa-, burgonya- vagy tengeri liszttel és azt a búzát és rozsot pedig, amire, ha ők is kevert lisztből sütnek, a maguk házánál nem lesz okvetlenül szükség, adják el, hogy a buza és a rozs eljuthasson azokhoz, akiknek arra szükségük van. A tiszta búzából készült fehér kenyér és a gabonával teli magtár, padlás, kamara más időkben mint a födmivelő ember fáradságának Istentől való jutalma, öröme volt a gazdának és büszkesége a gazdaasszonynak. Ma, aki keveretlen tiszta buza, vagy rozslisztből sütött kenyeret eszik, s aki rejtegeti a gabonát, amire a maga házában és gazdaságában nincsen okvetlenül szüksége, vétkezik a haza ellen és az ellenséget segíti, mert gyöngíti az ország gazdasági erejét. A kormánynak épen ezért országos érdekből joga volna azt, amit most kér, rendeletben kiadni. Azt hiszem azonban, hogy nincsen és nem is lesz szükség ilyen rendeletre, mert ezután a felkérés után bizonyára nem lesz egyetlen ember sem az országban, aki amikor az ország jóvoltáról van szó, ne hajlana a komoly kérésre, s üres hiúságból vagy alacsony önzésből előbbrevalóna'k tartaná magamagát a haza érdekénél. A kötelező rendelet kiadása helyett kinek-kinek lelkiismeretére bízzuk a dolgot, s reméljük, hogy mindenki belátja, hogy ha most nem tiszta buza-, vagy rozslisztből sütött kenyeret eszik és nem tart vissza több búzát és több rozsot, mint amennyire takarékosan számítva szüksége van, hazafias kötelességet teljesít és akármilyen kis dolog is ez harcban álló vitéz katonáink hősi véráldozatához képest — ezzel mégis igazán mindenki hozzájárulhat ahhoz, hogy ellenségeinken dicsőséggel diadalt arathassunk. Budapest, 1914. december 12.-én. Báró Ghillány Imre, m. kir. földmivelésügyi miniszter s. k. A hivatalos másolat hiteléül: Meckl Ödön, elnöki irodaigazgató. Kalocsa, 1915. jauuár 12.