Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1915

Index

tetnek hűséges cselekedeteit. Mi sem természetesebb tehát, hogy azokhoz fordulunk, kik haláluk pillanatában is velük voltak s a sír szélén is lelket öntöttek hőseinkbe. Egyedül az egyházi hatóságok apostoli munkája teheti igazán gyümölcsözővé a vármegyék közönségének megindult ama mozgalmát, hogy a hősök sírját gondozni fogjuk, részt kérve a szeretet és irgalom ama munkájából, mellyel a lelkipásztorok a reájuk bízottak emlékét haláluk után is kegyelettel ápolják. Midőn a magyar belügyi kormány a vármegyék közönségéhez intéz felhívást ez ügyben, úgy érezzük, hogy eme nemes mozgalom csak akkor kecsegtet a siker reményével, ha az az egyházhatóságoknál már több helyütt megindult ez irányú mozgalommal testvéri kezet tog, erkölcsi irányítást nyer s az egyházhatóságok részéről is administrativ támogatásban részesül. Az egyházhatóságok nemes munkájától függ a kegyeletes mozgalom sikere. Az egyházhatóságokra háramlik a kegyeletes feladat, hogy lelkészeiket és tanítóikat a mozgalom szervezésére felhívják. A lelkészeknek és tanítóknak jut osztályrészül az a nemes tevékenység, hogy a hatóságokkal és a néppel karöltve, az elhúnyt hősök sírját gondozás alá vegyék, azokat vallásuk jelvényével ellássák, az elesettek nevét feltűntessék. A nép a megélhetés viszontagságai mellett a béke idején is több helyen nem gondozhatta temetőit, ez a kegyeletes alkalom hozza tehát helyre a múltak ebbeli mulasztásait. A legegyszerűbb faluban is gondozott legyen a temető, a hol elesett hőseink nyugosznak. A mezőkön és erdőkben pedig az elszigetelten álól sírokat is kerítsék be és jelöljek meg a hálás utódok. Áldás lesz apostoli munkájukon s egy egész nemzet hálája fogja kísérni azt! Vallásos szempontból a nemzet legnemesebb kötelességének fog eleget tenni és a kien— 101 — gesztelés legnemesebb művét fogja végrehajtani ott, hol ellenségeink embertelensége a népben az eszmények szeretetét megingatni s a hazafiasságot tápláló lelki életet feldúlni igyekezett. De a mozgalom hazafias, nemzeti szempontból is fontos, mert éleszteni fogja a honi föld szeretetét, mely a halál után is édes nyughelyet ad. A hősókkel való szent közösség érzetében a nép erkölcsi felfogása is bensőbb lesz, érezni fogja, hogy csak törpe nép felejthet ős nagyságot. A nép, mely előtt magasabb feladat áll, eljár ősei sírlakához s újjáépülő falvainak dísze, szépsége és kultúrájának kiegészítője lesz a temető. De eme kulturális tényt mindenekben felül múlja amaz erkölcsi momentum, hogy emberbaráti szeretettel vigaszt nyújthatunk az elesett hősök hátramaradottainak, kiket megnyugtat az a tudat, hogy egy egész nemzet hálája virraszt kedveseik sírhalmán, kik nem hiába haltak meg, mert vérük nyomán új nemzeti élet támadott és sirjuk sem áll már többet jeltelenül, hanem neveiket buzgó imáiba foglalja a hálás utókor. Mindezek alapján azon kérelemmel fordulok hazánk egyházi hatóságaihoz és azok fenkölt lelkű vezetőihez és így a Főtiszt. Főhatósághoz is, hogy a vármegyék eme mozgalmát támogatni s a polgári hatóságokat minden rendelkezésükre álló eszközzel segiteni méltóztassanak. Midőn az egyházhatóságoknak ily irányban eddig is nyilvánult e kegyeletes munkáját megköszönöm, egyben kérem, hogy a mozgalom sikeréről szóló közleményeket időnként a nyilvánosság elé bocsátva a közönséget ez által is buzdítani kegyeskedjenek. Budapest, 1915. évi augusz' tus hó 31-én. Jankovieli. Kalocsa, 1915. október t6.