Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1915

Index

— 147 IX. 4614. sz. Kárpáti falvakra gyűjtés rendeltetik el. 7\ kárpáti elpusztult falvak újraépítése ügyében hozzám küldött felhívást egész terjedelmében azzal közlöm a Nt. Lelkész urakkal, hogy minden plébániai és szerzetesi templomban november 14.-én erről a tárgyról beszéljenek és ezen kiválóan hazafias és emberbaráti célra híveiktől adományokat kérjenek. Jól tudom, hogy T. Papságom máiigen sokszor kért, — azt is tudom, hogy a jó hívek igen sokszor adtak ; lehetetlennek tartom azonban, hogy a nép, amely annyira szereti a maga hajlékát és kisgazdaságát, ne segítené másokét felépíteni, mikor azok a mások a házuk rombadőltével az övékét is megmentették a pusztulástól. A gyűjtés eredményét postatakarék útján küldjék a Nt. Lelkész urak az érseki irodába a gyűjtés vasárnapja utáni hét folyamán. „Feldúlt tűzhelyeinkért! Magyarország vármegyéihez, városaihoz, községeihez és egész társadalmához szólunk. Mindazokhoz, akiket megkímélt a világháború pusztító forgataga, akik bár megfeszült idegzettel, de mégis távol minden veszedelemtől, dolgozhattak önmaguknak, kedveseiknek. A nagy magyar Alföld, a Dunántúl már be volt vetve, a gyárakban folyt a hasznot hozó munka, az üzletember megkötötte az üzletét, míg a Kárpátokon élethalálharc dúlt, hogy minden élet, minden munka, minden üzlet, minden család minden otthona a mienk marad-e? A magyar katona és nagy szövetségesünk világraszóló ereje visszavetették az ellenséget. Lengyelországot felszabadítottuk, bent Oroszország szivében kergetjük már az oroszt és a fenyők újra szabad napfényben fürödve állanak a vérlepett szabad Kárpátokon. De a győzelemnek ára is volt! Hőseink temetője lett a Kárpátok hegye-völgye, a kegyelet örök földje, ahova elzarándokol majd az utód, hogy a névtelen sírokra letehesse a hála hervadhatatlan koszorúját. Az erő, mely „őseinket felhozá Kárpát szent bércére", meg is tartotta halálmegvető hősiességgel a Kárpátokat és vele Magyarországot: az Alföldet, a kincses Erdélyt, a televény Bánátot és gyümölcsös Dunántúlt. Mienk a győzelem; — óh, de milyen lehetett volna a pusztulás, ha a győzelem is ennyibe került. Községek, falvak mentek tönkre százszámra a Kárpátokban, a kis helységek lakóinak nincs lakóhelye, a tűzhely üszkös téglahalom és hamu lett. Gránátok fúrták át az ereszt, ahol máskor a fecske fészkel, tűz égette fel a gerendát, ahol aranyfényben csillogó kukoricasor mesélte eddig, hogy élet, béke, nyugalom volt. A Kárpátok népe egész Magyarországért szenvedett; a Kárpátok falvai azért pusztultak el, hogy Magyarország megmaradjon. Sáros vármegyében 20, Zemplénben 20, Ung vármegyében 5 község és falu pusztult el teljesen ; töméntelen ezenkívül a községek és falvak száma, amelyek részben szenvedtek. Több mint 5.000 ház semmisült meg. Nincs igavonó állat, nincs marha, nincs baromfi, mindent elhajtott, elpusztított az orosz. A mezőt nem lehet felszán