Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1915

Index

XXII. 3541. sz. XV. Benedek pápa Ő Szentségének szózata a béke érdekében. í^zentséges Atyánk, XV. Benedek pápa, a világháború kitörése óta nem lankadó buzgósággal arra törekszik, hogy a háború borzalmai megszűnjenek, Európa népei számára a béke napjai vissza jöjjenek. Most, a háború kitörésének évfordulóján ismét fölemeli komolyan intő szavát. Hódolattal, benső megnyugvással fogadjuk igéit, mert számot vetve lelkiismeretünkkel, elmondhatjuk, hogy a vérontásra a legcsekélyebb okot nem szolgáltattuk. Fegyvereinkhez csak kényszerítve nyultunk, akkor, amikor gonosz ellenségeinknek föltárt fondorlatai nyilvánvalóvá tették, hogy megalázásunkra, területünk csonkítására, nemzeti létünk megingatására esküdtek össze. Ellenfeleinknek csúfos vereségei immár bizonyítják, hogy számításukban alaposan tévedtek. Sokkal kevésbbé erősek, semmint képzelték, mi pedig és dicső szövetségeseink nem vagyunk gyengék, miként azt elgondolták. De mert van még tartalékerejük, nem akarják, nem merészelik bevallani vereségüket, minden reményüket a jövendőbe helyezvén, amely talán meghozza, amit egy esztendőnek véres tusája meg nem hozott, feiülkerekedésüket és a mi végleges leveretésünket. Csalfa és hiábavaló reménység, mert bizonyos, hogy amit a hadseregek java harcosai elérni nem tudtak, azt az újonnan toborzott haderők még úgy sem fogják elérhetni. Ámde ellenfeleink makacskodása reánk szabja a kényszerűséget, hogy a harcot rendületlenül to, vább álljuk mindaddig, amíg az ellenségek be nem látják igazságtalan küzdelmük teljes hiábavalóságát. Szentséges Atyánk szózata ezen időpontra készíti elő a lelkeket; rámutat arra, hogy még a remélt haszon is túlságos drága áron van a kioltott, számtalan fiatal élettel megvásárolva, figyelmeztet az óriási felelősségre, amely a népek vezetőit Isten és emberi törvény szerint terheli, és ilykép hűtögetve az emberi szenvedély lángjait, várja, reméli, előmozdítja a megértés óráját. Méltó e szózat a lelkek legfőbb Pásztorához, a kereszténység atyjához; alkalmas arra, hogy az elvakultak szemeit segítsen megnyitni, a józanul, emberségesen gondolkodók táborát bizalommal, kitartással eltölteni s ilykép a békülésre készek táborát erősíteni. Fogadjuk azért szentséges Atyánk buzdítását mélységes hálával, köszönettel és azzal a vigasztaló tudattal, hogy ezen igék, támogatva a hívek buzgó könyörgésétől, előbb-utóbb meghajlítják a gőgösek és elbizakodottak szívét, erőhöz, befolyáshoz juttatják a békülök pártját, és minket és fegyvertársainkat felmentenek a kényszerű kötelességtől, hogy igazainkat fegyvereink súlyával bizonyítsuk. A szentatya szózata, amely közelebbi alkalommal a híveknek a szószékről felolvasandó, fordításban a következőkép hangzik: A hadviselő népekhez és fejeikhez! Amikor mi érdemünkön kívül arra hívattunk, hogy az apostoli trónon utód-