Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1914

Index

tókká tesszük magunkat az Isten ajándékai­nak elnyerésére, követve az Apostol intel­mét: mindenben úgy viseljük magunkat, mint az Úr szolgái, sok tűrésben, hábo­rúságban, szükségben, szorongatásban ... az igazság igéjében, az Isten erejében, az igazság fegyvereivel jobb és bal felől. 1'') Egymagunkban, gyarlóságunknál fogva, bizonyára elégtelenek leszünk a nagy meg­próbáltatás elviselésére : azért keressünk felsőbb, erősebb, nagyobb segítséget. Sok­évszázad előtt, amikor az őskeresztények­nek az üldöztetéstől való megszabadítása forgott szóban, az-akkori ifjú római császár­nak, Konstantinnak, a szent kereszt ra­gyogott föl az égbolton mint jel, amelyben győzni fog és győzött is. A mi korunk számára közelebbről föltárta az isteni jóság menekülésünk biztos eszközét, amikor egy istenáldotta zárdaszűz, Alacoque Margit útján fölhívta híveit Jézus szentséges Szívének tiszteletére. Jézus szentséges Szíve méltó tisztele­tünkre, imádásunkra, legnagyobb bizodal­munkra. A legszentebb Szív, Jézus szere­tetének jelképe és eszköze, egyesülve az örök Igével, az összes tökéletességeket ma­gában foglalja, azért a Szentháromságnak örök gyönyörűsége, a mi tiszteletünknek is legméltóbb tárgya. Jézus Szíve egyben az irgalomnak ki­meríthetetlen forrása. Irgalma késztette arra, hogy érettünk emberi természetet öltvén, szenvedjen, meghaljon. Bűneink fonták fe­jére a tövis koronát, feszítették a keresztre, még is keserves halálának napja lett a megváltás napja, a legnagyobb jótétemény­nek napja, A keresztfán ég és föld között függve: lábai odaszegezvék a keresztfához hűséges kitartása jeléül; karjai kitárvák, hogy magához ölelje az emberiséget; Szíve lándzsától átfúrva, hogy senki ne kételked­jék számunkra föltáruló szeretetében, mind­ezért imádásunk méltó tárgya. i) II. Kor. 6. 4—7. Jézus Szíve meggyőzte a halált és a poklot, Tőle kérhetünk, remélhetünk bátor, győzhetetlen szívet, vigaszt, áldást, azért Jézus Szíve bizodalmunk ki nem apadható forrása. Ekként érzett, gondolkozott O Felsége, legkegyelmesebb urunk és apostoli kirá­lyunk, mely érzületét követve e hó 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, legma­gasabb személyét és házát fölajánlotta a legszentebb Szívnek. A legfelsőbb példaadás követésre talál az osztrák-magyar birodalom minden részé­ben. Ausztria püspökei és hivei versenyezve hódolnak a legszentebb Szívnek. Magyar­ország bíboros hercegprímása minden egy­házmegyét felhív és buzdít ugyanily hó­dolatra. Felhívásának annál készségesebben és könnyebben teszek eleget, mivel isme­retes ezen egyházmegye papságának, hívei­nek lángoló buzgalma a legszentebb Szív tiszteletének gyakorlásában és köztudomású, hogy ezen érseki főmegye székhelye a nagy érdemű Jézustársasági Atyák által szerkesz­tett Jézus szent Szíve Hírnöke útján mint­egy szellemi gyújtó pontjává lelt az isteni Szív országos kultuszának. A fölajánlás megfelelő eszközlése oká­' ból elrendelem, hogy az uj esztendő első [ napján, minden világi és szerzetesrendi templomban, a hívek előzetes figyelmezte­tése, a hatóságok értesítése, a katolikus egyesületek és testületek bevonása mellett történjék meg a lőegyházmegyének ünne­pélyes fölajánlása a következő módon: A délelőtti szentmiseáldozattal kapcsolatos sz. beszédben, ezen körlevelem tartalmának közlése mellett, felvilágositandók a hivek a fölajánlás oka, célja, alkalma felől. A dél­utáni istentisztelet idején minden plébánia és szerzetes templomban a legméltóságo­sabb Oltáriszentség előtt Jézus Szíve litá­niáját imádkozzák a szokásos könyörgések­kel és a végén jelen körlevelemhez csatolt fölajánló imádságot mondják el.

Next

/
Thumbnails
Contents