Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1914

Index

— 219 — 6347. sz. Megemléke­zés az évfor­dulóról. A kalocsai ér­seki főegyház­megye föl­ajánlása Jézus szentséges Szívének. Az ó- és újesztendő határpontján sze­retettel köszöntelek, tisztelendő Testvérek, valamennyien pedig lélekben köszöntjük azon távollevőket, kik érettünk elhagyták otthonukat, családjukat s a messze távol­ban állják a kemény harcot. Ha külsőkép ki tudnánk fejezni azt, amit lelkünk ben­sőleg érez, akkor a távolba irányított üd­vözlet az orgonaszó erejével zúgná északra, délre, keletre, nyugatra a szívélyes üdvöz­letet! Egy esztendő előtt nem gondoltunk arra, hogy az 1914. év borzalmas világ­háborút hoz reák. Adjunk hálát az irgalmas Istennek, hogy bölcsesége elrejti előttünk a véres jövendőt, amely váratlanul sza­kadva reánk, könnyebben elviselhető, mig előre látva, súlyos gondokkal íölemésztett volna. Mit mondjunk az elmúlt esztendőről? Azt elmondhatjuk, hogy sok megpróbálta­tást, nehéz gondokat hozott. A háború kezdetével fegyverbe állott a nemzet szine­virága; később, amint azt a világháború természete mindenhol megkívánja, bevo­nulnak az idősebb korosztályok, a be nem sorozottak. Utóiérte a küzdőket a katona sorsa; elég számosan elestek, még sokkal többen sebesülve tértek vissza a kórházakba. Az itthonmaradottak, ha kikerülték is az ellenséges hadak dúlását, megérezték a háború egyéb csapásait: a nagy drágaságot, a megélhetés nehézségeit, a gazdaság sok­nemű károsodását. Mindent összevéve, s emberileg szólva az 1914 ik év rossz esz­tendő volt. Azt mondom : emberileg szólva, fölületesen Ítélve; mert ha keresztény mó­don gondolkodva, mélyebbre tekintünk, akkor a rossznak mondott esztendőnek sok a tanulsága. Észre kell vennünk, hogy ez a kemény esztendő sok felesleges civako­dásnak, marakodásnak, versengésnek úgy a köz, mint a magánéletben egyszeriben csen­det parancsolt. Tapasztalnunk kell, hogy sok nagyhangú népámítót a háború fegyelme elnémított, nem kevés számú félrevezetett, ; elámított embert vagy észre térített, vagy a megérdemelt büntetésnek kiszolgáltatott. Ezenfelül a mélyebb belátású és tájéko­zottabb férfiak úgy ítélték meg a világ helyzetét, hogy a most folyó rettenetes le­számolásnak el kellett érkeznie, s jobb reánk nézve, ha korábban érkezett, mint későbben. Gondoljunk vissza, szeretett test­véreim, az elmúlt, utolsó esztendőkre. Élénk emlékezetünkben van, hogy azok telve vol­tak bizonytalansággal, folytonos nyughatat­lansággal, óriási költségeket követelő hadi készülődésekkel. Ellenségeink ármányko­dása, irigysége, falánksága, alattomos ás­kálódásai állandóan fenyegettek, iparkodá­sunk gyümölcseit károsították, hitelünket rontották, nemzeti életünket végromlással fenyegették. Ha a rosszakarattal szemben sikerült volna is kitolni a nagy leszámolás időpontját, az elkerülhető nem lett volna, de az időközi bizonytalanság fogyasztotta volna erőnket. Ezen megfontoláson felül azonban még továbbra is kell látnunk, mint keresztényeknek. Emlékeznünk kell az Üd­vözítő tanítására, hogy az isteni Atya tudta nélkül egy hajunk szála nem esik a földre. Ha gondja van a legcsekélyebbre, akkor még inkább beléfoglalta imádandó terveibe a mostani világháborút, azért azt az isteni Atya kezéből kell elfogadnunk, mint láto­gatását, amellyel üdvösségünket akarja elő­mozdítani. Az Isten bölcsesége, irgalma a rosszat jóra tudja fordítani, megengedi a csapásokat, hogy belőlük áldást fakasszon. Némelyik találgatva a szerbre, az oroszra,

Next

/
Thumbnails
Contents