Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1914

Index

— 195 — 5850. sz. Felhívás a hadi kölcsön jegyzésére. 7\ világháború, amelybe minden békeszeretetünk mellett belesodortattunk, a legdrágább földi kincsen, az emberéleten felül, óriási pénzáldozatokat követel. Állami háztartásunk rendezettségére mutat, hogy képesek voltunk a sok millióra menő kiadásokat mindezideig pontosan fizetni, vitéz hadseregünket minden szükségesekkel felszerelni, a szállítókat, az eladókat hiánytalanul kielégíteni. Nemzeti becsületünk, a harctéren küzdő vitézeink, a háború véglegessikere, a termelők jogos érdeke megköveteli azonban, hogy a magyar állam fizetőképessége a jövőben se lankadjon, hanem inkább biztosíttassék minden eshetőségre. Ezen köteles előrelátás és gondoskodás indítja a kormányt arra, hogy az 1912. évi 63. t.-c.ben nyert felhatalmazás alapján a legközelebbi időben hadi kölcsönt bocsásson ki, és annak segítségével már jó eleve olyan erőforrást biztosítson, amelyből azután későbbi időben is a nemzet, a hadsereg, a társadalom irányában előálló kötelezettségeket teljesíthesse. A hadi kölcsönt a kormány, igen helyesen, magától a nemzettől kéri és várja. Helyesen van ez azért, mert az állam a kölcsön beszerzésére szolgáló állami értékpapírok után igen tisztes kamatjövedelmet fizet, mivel pedig a fizetés az állampolgárok adó- s egyéb járulékaiból történik, igen helyes, hogy a kölcsönnek haszna is ugyanazon állampolgárok javára kamatozzék. Sajnálni való, hogy hazai közönségünk eddigelé nem méltányolta kellőkép az állami kölcsönök nemzetgazdasági jelentőségét, nem becsülte meg annyira saját állami papírjainkat, mint a külföldiek, akik szívesen vásároltak s vásárolnak magyar állampapírokat. Ezen okból sok magyar pénz vándorolt külföldre, sok millió érték vonal tott el a magyar társadalomtól. A szükség és a gyakorlat tanítson meg valahára arra, amit más nemzetek már régóta gyakorolnak, hogy t. i. megtakarított pénzünk helyes befektetésének nem a földvásárlás az egyedüli módja, ami túlzásba vive a földvásárlást magát is felettébb megdrágítja, hanem helyes, célszerű, egyben hazafias eljárás az is, ha az államot, önmagunkat vállaljuk adósunkká, és így a kölcsönnek hasznát is önmagunknak juttatjuk. Ha már rendes körülmények között, békés időkben indokolt a hazai közönség részéről az állampapírok vásárlása, még indokoltabb az a mostani rendkívüli viszonyok között, amikor hadi kölcsönről van szó, tehát oly kiadásokról, amelyek az ország védelmére, meglévő vagyonunk, értékeink biztosítására fordíttatnak. Felhívom kedvelt Papságomat, hogy az előadottakról a legszélesebb körben, minden célszerűnek talált módon, helyen és alkalmakkor tájékoztassa a közönséget oly hozzáadással, hogy az aláírandó kölcsönt a magyar állam tekintélyével és vagyoná-