Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1914

Index

— 186 — 5462. sz. Az elhunyt katonák a temető díszesebb részébe helyezendők. oldozásban sem részesülhettek. A könnyen sebesült katonák nemsokára újból a harctérre vonulnak. A súlyosan sebesültek és nagy betegek állapotuknál fogva is a papság lelki gondozására szorultak. Arra kell tehát törekedni, hogy a sebesült, illetve beteg kat. katonák kivétel .nélkül a szentségekhez járuljanak. E tekintetben eddigelé is több papom dicséretes eredményt ért el. Remélem, hogy a T. Papság minden tagja tőle telhetőleg ki fogja venni a jövőben is részét e hazafias és üdvös munkából. Kalocsa, 1914. okt. 12. A háború folyamán egyre jobban szaporodik azon halottak száma, kik a harctéren történt sebesülés, vagy a hadjáratban való megbetegedés következtében a leggondosabb ápolás dacára is meghaltak. Ezek között sok olyan vitéz akad, akinek temetésére a távol lakó rokonság közül senki sem jelenhetik meg. Ilyen sors érheti a mi fiainkat is más egyházmegyék területén. Ismeretlenül porladnak el, akik érettünk, a mi földi boldogságunkért haltak meg. Esetleg évek is elmúlnak, amíg a távolból jövő idegen érdeklődni fog kedves halottja iránt, avagy sírját személyesen is felkeresni fogja. E hősök nemcsak nemzetünknek vértanúi, hanem védelmezői legszentebb javainknak különösen az ádáz északi ellenséggel szemben, amely a hatalmi körébe jutó népek hitét, nyelvét, jövőjét rontja meg. Az ő önfeláldozásuk a mi büszkeségünk, fáradozásaik a hitünket díszítő kereszt diadalmas útját egyengetik, s Isten végtelen irgalmában bízva reméljük, hogy haláluk a mindenható Bírót is kiengeszteli. Ily érzelmekkel kisérjük temetőbe az ő porhüvelyüket. Méltó tehát, hogy a temetőben is a megbecsülés jelei övezzék a hősök sírjait. Erre való tekintettel felhívom T. Papságomat, gondoskodjék arról, hogy a temetőkben az elesett katonák részére díszesebb sírhelyek jussanak, olykép, hogy a harcban elesett, más vidékről származó katonák lehetőleg egymás közelébe kerüljenek, s ilymódon is lehetővé tétessék, hogy annak idején a hősök emléke minél méltóbban megörökíttessék. Kalocsa, 1914. október 7. Y n

m- v- és k. minisztériumnak hatóságomhoz intézett, a tantermek lehető felszabadítására vonatkozó alább egész terjedelmében közölt rendelkezését magamévá teszem és felhívom az isk. székeket, hogy saját hatáskörükben tegyenek meg mindent a kórházi célokra lefoglalt tantermeknek a körülmények által megengedett felszabadítására. Az ezen ügyben történt eljárásról és annak eredményéről a nt. Lelkészek ide mielőbb tegyenek jelentést. A dolog természetéből folyik, hogy a tantermek felszabadítását, a községi elöljárósággal és ennek közvetítésével a járási hatósággal egyértelmüleg intézzék el az iskolaszékek. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. 4748/1914. eln. szám. Tekintettel a tanítás zavartalan menetéhez fűződő fontos állami és kulturális érdekekre, már kiadott rendeleteimben akként intézkedtem, hogy a tanintézetekben a tanítás szabályszerűen kezdetét vegye. Ennek érdekében az egyes esetekben számos, a rendkívüli körülmények okozta személyi és dologi nehézséget kellett leküzdeni. Különösen az iskolaépületeknek katonai vagy kórházi célokra való lefoglalása okoz nagyobb nehézségeket. Bár rendeleteim alapján ilyen esetekben minden lehető módon gondoskodni kell megfelelő helyiségekről, egyes esetekben az iskolaépületeknek lefoglalása oly mérvű lehet, hogy a tanítás rendes menetének megóvása már csak nehezen biztosítható. Minthogy a kormány egyrészt mindent elkövet, hogy a hadvezetőségnek a háborúval kapcsolatos igényeit kielégítse, más884. sz. isk. A tantermek rendeltetésüknek visszaadandók.