Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1914

Index

— 178 — ságunkat híveinkkel egyetemben drága hazánkért, jóságos királyunkért s fegyvereink győzelmeért ajánljuk fel. Október hó 4-én pedig ugyanezen rendeletem alapján egész egyházmegyénkben újból Szentségimádást tartottunk s e napon, mint Apostoli királyunk névünnepén, az eucharisztikus Jézustól első sorban jó királyunkra kértünk áldást és boldogságot. Midőn azonban így állhatatosok vagyunk az imádságban, nem feledkeztünk meg a felebaráti szeretet gyakorlásáról sem. Nagy épüléssel olvasom a hozzám érkező jelentésekből, hogy szeretett híveink valósággal versenyeznek a keresztény karitász gyakorlásában. Rangkülönbség nélkül sietnek sebesültjeink fájdalmának enyhítésére s a hátrahagyottak szükségleteinek pótlására. Kiveszi ezen munkából mindenki a részét. A napokban személyesen meggyőződtem arról, hogy még a padból alig kilátszó iskolás gyermekek is valóságos lelkesedéssel sietnek szederlevelet gyűjteni, mások hósapkákat kötnek, tépést készítenek, egyszóval a hívek apraja-nagyja teljes önzetlenséggel s a szeretet találékonyságával kel versenyre, hogy míg szeretteik a harctéren a háború minden keserűségét elszenvedik s szeretett hazánkért, ha szükséges, életüket és vérüket is feláldozzák, addig ők a sebesültek fájdalmait enyhítsék, a hadrakeltek nélkülözéseit elviselhetőbbé tegyék és ide haza a családi tűzhelyet ápolják. Bár nagy megnyugvással s épüléssel tapasztalom T. Papságom s kedves híveim ezen áldozatos buzgóságát, s bár ismételten adtam már körrendeleteimben irányítást a háború szülte hiányok pótlására s a szenvedések enyhítésére: ezúttal kénytelen vagyok T. Papságomat és híveimet a háborúban vérző katonáink és sebesültjeink, nemkülönben az itthon maradt családtagok istápolására s felkarolására újból szeretettel felkérni, mert csak az állandó, kitartó és céltudatos jótékonyság képes az összes szükségleteknek eleget tenni. A m. kir. honvédelmi minisztériumban a társadalmi jótékonykodás irányítására „Hadsegélyző Hivatal" létesült, mely most országos gyűjtést rendez. A „Hadsegélyző Hivatal"-nak hozzám intézett lelkes felhívását imitt egész terjedelemben közlöm: „Magyarország fegyvert fogott a Jog és Igazság védelmére. Ismeretes tény, hogy X. Piust, a boldogult szent Atyát, végtelen fájdalommal töltötte el a háború, de nem interveniált hű fiánál, felséges Királyunknál, mert mint mondá: „a háború, melybe az osztrák-magyar monarchia indul, igazságos, nagyon igazságos." Lelkesedéssel keltek fiaink a hadba, az igazságos, szent ügyért. Szívükben a hit: az Igaznak erejében ; szívükben : a kötelességérzet, ha kell, meghalni a becsületért, a Hazáért. Ok elmentek. Elment az édes apa, elment a szerető férj, elment a szülőit gondozó jó gyermek. Itt maradt gyámol nélkül az ártatlan kis gyermek, a jó feleség, támasz nélkül az öreg szülő. Elment a kereső, a névtelen hős, lelkében a félő gondolat: mi lesz gyermekeimmel, kis virágaimmal, mi lesz feleségemmel, akivel egy életre szóló irigyemet egyházam megáldotta, mi lesz öreg szülőmmel, akikhez engem nemcsak a hála nemes szálai fűznek, de akiket vallásom is szeretni kötelességemmé tesz. Ne aggódj te névtelen hős ott a harcmezőn, ki a hazaszeretet nemességével ott — ezer veszély és nélkülözés közepette nem magadért, de tieidért aggódsz. Minden hű hazafi teljesiti kötelességét! Te a harcmezőn karddal, mi, kik itt maradtunk, a szeretet adományaival.