Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1913

Index

— 5 -te hited.

l) Ezt bizonyítja az apostolok példája, akik hitük gyöngeségében imígy kiáltottak az isteni Mesterhez: Öregbítsd bennünk a hitet.

2) A zsoltáros bevallja, hogy az imádság tartotta fönn a megaláztatás perceiben. Ha a te törvényed nem lett volna elmélkedésem, talán már elvesztem volna lealáztatásomban. Azért szakadatlanul akar imádkozni, mert úgy érzi, hogy az Úr az elmélkedés által élteti őt: Örökké feledem el igazságaidat, mert azok által Metsz engem.

3) Igen, az imádság a léleknek lélekzése, amely által a káros anyagok eltávoznak s az isteni malasztnak tiszta üdítő levegője hatol be hozzánk. Azért szükséges imádkozni és soha meg nem szűnni. A hit megőrzésének és öregbítésének kitűnő eszköze tovább a kölcsönös támogatás, az összetartás, az egymás példáján való épülés és a közös istentiszteleteken való részvétel. Szétszórtan könnyen megejt bennünket az ellenség, de ha már két testvér összetart, azok olyan ellenállási fejthetnek ki mint egy megerősített város. A testvér, kit fölsegít testvére, olyan mint az erős város.*

1) Azért szükséges, hogy a család egyes tagjainak hitét oltalmazza az egész családnak erős hite, az egyes családokét a hitközségek bátor hitvallása, ezekét pedig a csalatkozhatatlan anyaszentegyház, mely az igazság oszlopa és erőssége.*) Az apostol figyelmezteti minden egyes hívét: Munkálkodjál, mint Krisztus Jézus jó harcosa.

6) A jó katonák pedig nem szoktak terv nélkül, szétszórtan harcolni, hanem összetartva, nagy tömegekben fölvonulni. Aki tehát nem akar szabálytalanul küzdeni, annak alkalmazkodnia kell az egyház haditervéhez és hűségesen ragaszkodnia ahhoz a csoporthoz, amelyhez be van osztva. Nem tudhatja, mely pillanatban intéznek az ő hite ellen olyan támadást, amelynek pusztító hatása volna, ha a mellette ') Luk. 22, 32. s) Luk. 17, 5. s) 118. Zsolt. 92-93. 4) Példab. 18, 19. ') I. Tim. 3, 15. II. Tim. 2, 3. álló katolikus testvér nem támogatná a harcban. A mindennapi tapasztalat mutatja, hogy a férj sokszor csak feleségének köszönheti hitét, vagy mindkét szülő a gyermekeknek. Az egyes községekben a hitélet annál mélyebb, minél szorosabb az összetartás a katolikus lakosság között. Ezt az összetartást segítik elő a különböző vallásos és katolikus társadalmi egyesületek, melyek fokozzák a katolikus öntudatot, bátorságot öntenek az egyesekbe s így a hit szempontjából is végtelenül fontosak. Fogadjátok meg a ti búcsúzó főpásztorotok intelmét s csatlakozzatok a katolikus egyesületekhez, melyekből nagy lelki erőt szívhattok ezekben a veszedelmes időkben. Vegyetek részt szorgalmasan a közös istentiszteletben. Magában az egyház közös imádságában valami fölemelő varázs rejlik. Szent Ambrus a zsoltárokhoz írt magyarázatainak előszavában azt mondja: „A zsoltár a hivők imádsága, az Isten dicsérete, a nép vallása, az általános tetszés nyilvánulása, világnyelv és az egyház szava.

1) Ugyanez mondható az egyház minden imádságáról. Egy világnak hivő lelke szólal meg benne, milliók szivének mélyéből fakad s ezért megmérhetetlen annak a tömeghatása. Az egyház egyesíti könyörgéseil az Üdvözítő isteni szándékával, mellyel Ő a földön az Úrnak dicséretet mondott, s azért ezek nem tévesztik el céljukat. Fölemelik a lelket az Istenhez s leesdik a kegyelmet, a hitben való állhatatosság kegyelmét. Egész seregét sorolhatnám föl a konvertitáknak, akik másvallásúaknak születtek, de a közös istentisztelet hatása alatt lettek katolikusokká. S ha már maga a hivők imádsága is oly jótékony hatással van az egyes hívek hitére, mit mondjak a szent miseáldozatról? Minő erőt tulajdonítsak az egyház szent áldozatának, amely az Üdvözítő kereszthalálának élő emlékezete egészen az Üdvözítő második eljöveteléig és az Úr szö*) S. Ambr. Enarrationes in 12 psalmos, praef. nr. 9.