Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1913

Index

— 112 -4246. sz. Kegyúri kérdésben miniszteri döntés. duplici, cum Oratione de III. loco Deus qui nos, omisso verbo annua, et nominibus reticitis, juxta decretum n. 2886., Cenomanen., 14. junii 1845." Atque ita rescripsit ac declaravit. Die 19. augusti 1913. — L. f S. — Fr. S. Card. Martinelli, Praefectus. f Petrus La Fontaine, Ep. Charyst., Secretarius. Coloczae, die 20. Octobris 1913. ^Közérdekű voltánál fogva közlöm a nm. vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrnak S. vármegye közig, bizottságához kegyúri kérdésben intézett alábbi rendeletét. A . . . i kegyuraság ügyében 1912. évi június hó 10-én 2665. sz. a. kelt jelentésére értesítem a Bizottságot, hogy 1912. év április hó 10-én 1364. sz. a. hozott határozatot, mellyel helybenhagyva a vármegye alispánjának II. fokú határozatát 0.1. szentferenczrendi tartományi főnököt a . . . i plébániára vonatkozólag L. K. . . . i birtokos ellen kegyúri jogviszony megállapítása iránt való keresetével a rendes bírói útra utasította, megsemmisítem és a . . . i járási főszolgabírónak 1911. október hó 4-én 5526. sz. a. hozott véghatározatának azon részét, mellyel a kegyúri jogviszony fennállása kérdésében hatáskörét, valamint egyúttal L. K. . . . i lakos, mint a . . . i uradalom jelenlegi tulajdonosa és a . . . i szentferencrendi zárda és plébánia közt a kegyúri jogviszony létezését megállapította, helybenhagyom ; a főszolgabírói határozatnak azon részeit ellenben, melyben a kegyúri viszony terjedelmének, vagyis az egyes kötelezettségek megállapítása kérdésében a feleket polgári perre utasította és 0. I. szentferenczrendi tartományi főnököt 973 korona 68 fillér ügyvédi költség megtérítése iránti keresetével elutasította, feloldom és a Bizottságot felhívom, hogy a főszolgabírót utasítsa, hogy a kegyúri viszony tartalmának kérdésében szükség esetén a felek újból való meghallgatása és a bizonyító eljárásnak netalán szükségesnek ítélendő kiegészítése után minden részletére kiterjedő érdemi és a panaszos részéről felmerült ügyvédi képviseltetés költségeinek megállapítására is kiterjedő határozatot hozzon, amely fokozatos fellebbezések esetén újból elém juttatandó végső döntés céljából. Végül felhívom a Bizottságot, hogy a főszolgabírót arra is utasítsa, hogy a telekkönyvi bekebelezés kérdését ugyancsak tegye érdemi és indokolandó elhatározás tárgyává. Megsemmisítendő volt a Bizottságnak az alispáni 25,532/1911. sz. II. fokú határozatot jóváhagyó 1364/1912. szám alatt hozott III. fokú véghatározata, mivel úgy azon kérdések eldöntése, hogy a kegyuraság dologi terhet képez-e, valamint azon kérdésnek elbírálása: hogy a dologi kegyuraság terheli-e jelenleg is a ... i uradalmat és így a kegyuraság átháramlott-e L. K.-re: nem a polgári bíróság, hanem a közigazgatás hatáskörébe tartozik. Vitán felül áll ugyanis, hogy annak a kérdésnek eldöntése, vájjon kegyuraság keletkezett-e vagy sem? — a közigazgatás hatáskörébe vág. A kegyuraság keletkezését pedig a közigazgatási hatóság csakis azon az egyetlen módon állapíthatja meg, ha kutatja, felderíti azokat a tényeket, cselekményeket, körülményeket és feltételeket, amelyek a kegyuraságot létrehozták. Ha pedig ezeket felderítette, azoknak lényegét megismerte, akkor ez által azt is meg kellett állapítania, hogy a kegyuraság dologi-e vagy sem ? mert ez utóbbi kérdés is tisztán és kizárólag ugyanazon tényeknek, körülményeknek, feltételeknek mikéntjében találja megoldását. Ez okból miként a kegyuraság keletkezése, úgy annak jellege is a közigazgatás hatáskörében állapítandó meg. Egy lényegileg azonos kérdésben két külön államhatalmi faktor nem itélkezhetik. Az alispán határozatának azon kijelentése, hogy magánjogi kérdésről van szó,