Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1913

Index

— 112 -­4246. sz. Kegyúri kérdésben miniszteri döntés. duplici, cum Oratione de III. loco Deus qui nos, omisso verbo annua, et nomini­bus reticitis, juxta decretum n. 2886., Ceno­manen., 14. junii 1845." Atque ita rescripsit ac declaravit. Die 19. augusti 1913. — L. f S. — Fr. S. Card. Martinelli, Praefectus. f Petrus La Fontaine, Ep. Charyst., Secretarius. Coloczae, die 20. Octobris 1913. ^Közérdekű voltánál fogva közlöm a nm. vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrnak S. vármegye közig, bizottságához kegyúri kérdésben intézett alábbi rendeletét. A . . . i kegyuraság ügyében 1912. évi június hó 10-én 2665. sz. a. kelt jelenté­sére értesítem a Bizottságot, hogy 1912. év április hó 10-én 1364. sz. a. hozott határozatot, mellyel helybenhagyva a vár­megye alispánjának II. fokú határozatát 0.1. szentferenczrendi tartományi főnököt a . . . i plébániára vonatkozólag L. K. . . . i bir­tokos ellen kegyúri jogviszony megállapí­tása iránt való keresetével a rendes bírói útra utasította, megsemmisítem és a . . . i járási főszolgabírónak 1911. október hó 4-én 5526. sz. a. hozott véghatározatának azon részét, mellyel a kegyúri jogviszony fenn­állása kérdésében hatáskörét, valamint egy­úttal L. K. . . . i lakos, mint a . . . i ura­dalom jelenlegi tulajdonosa és a . . . i szent­ferencrendi zárda és plébánia közt a kegy­úri jogviszony létezését megállapította, hely­benhagyom ; a főszolgabírói határozatnak azon részeit ellenben, melyben a kegyúri viszony terjedelmének, vagyis az egyes kö­telezettségek megállapítása kérdésében a feleket polgári perre utasította és 0. I. szentferenczrendi tartományi főnököt 973 korona 68 fillér ügyvédi költség megtérítése iránti keresetével elutasította, feloldom és a Bizottságot felhívom, hogy a főszolgabírót utasítsa, hogy a kegyúri viszony tartalmá­nak kérdésében szükség esetén a felek új­ból való meghallgatása és a bizonyító el­járásnak netalán szükségesnek ítélendő ki­egészítése után minden részletére kiterjedő érdemi és a panaszos részéről felmerült ügy­védi képviseltetés költségeinek megállapítá­sára is kiterjedő határozatot hozzon, amely fokozatos fellebbezések esetén újból elém juttatandó végső döntés céljából. Végül felhívom a Bizottságot, hogy a főszolga­bírót arra is utasítsa, hogy a telekkönyvi bekebelezés kérdését ugyancsak tegye ér­demi és indokolandó elhatározás tárgyává. Megsemmisítendő volt a Bizottságnak az alispáni 25,532/1911. sz. II. fokú hatá­rozatot jóváhagyó 1364/1912. szám alatt hozott III. fokú véghatározata, mivel úgy azon kérdések eldöntése, hogy a kegy­uraság dologi terhet képez-e, valamint azon kérdésnek elbírálása: hogy a dologi kegy­uraság terheli-e jelenleg is a ... i uradal­mat és így a kegyuraság átháramlott-e L. K.-re: nem a polgári bíróság, hanem a közigazgatás hatáskörébe tartozik. Vitán felül áll ugyanis, hogy annak a kérdésnek eldöntése, vájjon kegyuraság keletkezett-e vagy sem? — a közigazgatás hatáskörébe vág. A kegyuraság keletkezé­sét pedig a közigazgatási hatóság csakis azon az egyetlen módon állapíthatja meg, ha kutatja, felderíti azokat a tényeket, cse­lekményeket, körülményeket és feltételeket, amelyek a kegyuraságot létrehozták. Ha pedig ezeket felderítette, azoknak lényegét megismerte, akkor ez által azt is meg kel­lett állapítania, hogy a kegyuraság dologi-e vagy sem ? mert ez utóbbi kérdés is tisz­tán és kizárólag ugyanazon tényeknek, kö­rülményeknek, feltételeknek mikéntjében ta­lálja megoldását. Ez okból miként a kegyuraság kelet­kezése, úgy annak jellege is a közigazgatás hatáskörében állapítandó meg. Egy lénye­gileg azonos kérdésben két külön állam­hatalmi faktor nem itélkezhetik. Az alispán határozatának azon kijelen­tése, hogy magánjogi kérdésről van szó,

Next

/
Thumbnails
Contents