Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1913
Index
talást, mert hiú és rövid minden emberi vigasztalás. 1) Ne ismételjük a világnak lelketlen szavait, amely az Úr Jézusnak tanítását a mennyei eledelről kételkedve fogadta mondván: Kemény beszéd ez, ki hallgatja meg? 2) Hanem kövessük sz. Péter apostolt, aki társaival nem akarta az Urat elhagyni, hanem megvallotta hitét őbenne: Uram,kihez menjünk? Tudjuk, hogy az örök élet igéi nálad vannak. Mi elhittük és megismertük, hogy te Krisztus vagy, az élő Isten Fia. 3) Kövessük sz. Péternek utódát, a dicsőségesen uralkodó Szentatyát, aki a legnyomatékosabban int bennünket, hogy minél gyakrabban vegyük magunkkoz a legméltóságosabb Oltáriszentséget. Ugyanazon tekintéllyel vezet bennünket Krisztushoz, mint az apostolfejedelem az ő társait. Nem akarja, hogy másfelé bolyongjunk, ahol a mi hitünk veszedelmeknek van kitéve, hanem, hogy a mi hitünk a világ minden csalárdságát legyőzze. S ez a győzelem, mely meggyőzi a világot a mi hitünk.*) Ki az, ki meggyőzi a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? b) Ha a mennyei eledelt magunkhoz vettük, maga a bennünk lakozó Úr Isten tesz bizonyságot a mi hitünk mellett. Ez a bizonyság pedig a világ minden ellenvetésén győzedelmeskedik. Akik elhagyják az Úr Jézust, megszégyenülnek az ő kishitűségükben s osztályrészük az, amit Jeremiás próféta mond: Uram, mindazok, kik téged elhagynak, megszégyenülnek, mert elhagyták az élő vizek forrását, az Urat. 6) Akik nem az Úr Jézusnál keresik a hit erejét, .azok elhagyván az útat, eltévelyedtek 1) Azért kérlek én is titeket, én az apostolok utóda és a mi Szentatyánknak a római pápának egyik igénytelen munkatársa, keressétek á hit győzelmét az Úr Jézusnál, aki a legméltóságosabb Oltáriszentségben biztosítja azt nekünk. ') Kriszt. köv. 3. k., 16. f. *) Ján. 6, 61. . ') Ján. 6, 69. 70. 4) I. Ján. 5, 4. 5) I. Ján. 5, 5. •) Jer. 17, 13. ') II. Pét. 2, 15. Végtelen nagy vigasztalás rejlik abban, hogy a hitben való állhatatosságot és a végső győzelmet oly könnyen megszerezhetjük. Azért szent Pállal kérlek titeket, atyámfiai, hogy jó néven vegyétek a vigasztalás ez igéjét. 1) Ha megfogadjátok e végső intelmemet, nyugodt lélekkel távozhatom tőletek, mert akkor egy sem vesz el közületek, akiket az Úr n~kem adott. Ebben a reményben akarok 1 .csút venni. Nem fogom a köztetek töltött időnek vígasztalásait és örömeit sohasem elfelejteni. Bizonyságom az Isten, kinek lelkemből szolgálok ax ö Fia evangélioma által, hogy szüntelen emlékezem felőletek}) Zárjátok ti is szivetekbe az én emlékemet és imádkozzatok értem, hogy az Isten megnyissa nekünk a beszéd ajtaját Krisztus titkának hirdetésére .... hogy megismertessem azt úgy, mint arról szólanom kell 3) új működési körömben is. Én is imádkozni fogok érettetek s folyton kérem a békesség Istenét, tegyen alkalmasokká titeket minden jóra, hogy az ő akaratját cselekedjétek; azt munkálván bennetek, ami kellemes ő előtte Jézus Krisztus által*): megemlékezvén rólatok imádságunkban, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja, nektek adja meg a bölcseség és kijelentés lelkét az ö megismerésére, sziveteknek a fölvilágosított szemeket, hogy tudjátok, mi az ö hivatásának reménye .... és mi az ő erejének fölötte kitűnő nagysága mi bennünk, kik hiszünk.*) Az én jövendő utódom iránt legyetek annyi szeretettel és oly hűséges tisztelettel, mint irányomban voltatok. 0 majd az Úr nevében jő hozzátok, mint akit a Szentlélek rendelt püspöknek az Isten egyházának kormányzására.*) Az Isten egyházában elő Jézus Krisztus, a pásztorok pásztora, küldi őt s az apostoli utódlás által fölruházza avval a hatalommal, melyet az ő apostolainak adott. ») Zsid. 13, 22. *) Róm. 1, 9. ') Kol. 4, 3-4. 4) Zsid. 13, 20. 2 . 5) Ef. 1, 16-19. •) Ap. Csel. 20, 28.