Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1912

Index

— 77 — xvi. 3387. sz. Fölhívás a bécsi eucharisztikus kongresszuson való részvételre. • _A.z eucharisztikus kongresszusok kétségtelenül korunknak legkimagaslóbb eseményei közé tartoznak. Népvándorlások ezek, nem új haza és földi kincsek szerzésére, hanem a hitnek közös megvallására, szellemi javak, égi kegyelmek gyűjtésére. Az emberek érzik, hogy különösen napjainkban fokozottabb mértékben szükségük van hitüknek megvallására és gyakorlására s mintegy önkéntelenül törnek ki sziveikből az apostolok fejedelmének — szent Péternek — szavai: Uram kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Nehéz, a maiakhoz hasonló viszonyok között ihlette meg a Szentlélek Péternek ajkait az örökké nevezetes szavakra. Ott állott egyrészt a hitetlen zsidóság, másrészt a hitben gyönge tanítványok, kik közül „sokan hátrálának és már nem járának vele," mikor meghallották a „kemény beszédet." A kemény beszéd próbára tette hitüket. Meginogtak hitükben, elhagyták az Urat, ő azonban semmit sem vont vissza szavaiból, sőt inkább keményebb és határozottabb alakban megismételte azokat. Mi is hasonló helyzetben vagyunk. Az újkori hitetlenség megkörnyékezett sokakat. Nemcsak kemény beszédnek találják Krisztus Urunk szavait, hanem — ha nem is nyiltan, úgy sajnos szivükben és lelkükben elpártoltak az Úrtól. Azonban az egyház maga, a hivő népeknek nagy serege ma is Péter után indul s hirdeti ajakkal és vallja életével: „Uram kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak." És e hitének megfelelőleg, miként egykor „nagy sokaság követé őt, mert látták a jeleket:" most is siet a hivő LITT. CIRC. 1912. tömegek serege az eucharisztikus kongresszusokra, mert látja bennük a „nagy jelet," az idők jelét. Az Oltáriszentség, szent hitünk titkainak legelseje az a nagy jel, s hogy a vatikáni zsinat szavaival éljek „a nemzetek fölé emelt jel," mely hitre tanít, hitet nevel, hitet hirdet és ápol „a gonosz és elvetemült nemzetségnek közepette" (Fii. 2, 15.) E hitre pedig szükségünk van mindnyájunknak, különösen a nemzeteknek, akiket — hogy ismét a szentírás szavaival szóljak — „épségre alkotott az Úr" (Bölcs. 1, 14.) vagyis alkalmassá a gyógyításra a hitnek kegyelme által. Az idei eucharisztikus kongresszus, miként azt tisztelendő papságom és kedvelt híveim már tudják, a kettős monarchia másik székvárosában Bécsben fog megtartatni szeptember 12—15. napjaiban. Magyarország katholikusai mindig elüljártak az Oltáriszentség tiszteletében. Elő hitük biztosítékul szolgál nekem, hogy a bécsi eucharisztikus kongresszuson is versenyezni fognak a többi nemzetekkel. Mária országának katholikusai el nem maradhatnak ott, ahol az ő isteni Fiának imádásáról, újult megvallásáról van szó. Akik tehetik, nem kímélik majd sem a költséget, sem az időt, ott és akkor, ahol és amikor annak nyilvános tiszteletéről van szó, akitől mindkettőt nyerik. A hitéhez hűségesen ragaszkodó agg királyunknak buzgósága, aki a kongresszus fővédnökségét kegyesen vállalta és az ünnepélyes körmeneten is résztvesz, kétségkívül sokakat fog buzdítani arra, hogy a kongresszusra menjenek. 21