Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1912

Index

— 15 A 8. §. szövegébe az első kikezdésben „minden pap" után fölveendő: Ugyanezen §. harmadik kikezdése után írandó: A 10. §-ban említett kitüntetések utáni illeték a következőkép állapíttatott meg: 28 — fordíthatók nyugdíjakra, a 3—6. pontban fölsoroltak rendszerint a törzsalap gyarapítására használandók föl. Kivéve a nyugdíjra igényt nem tactható nagy javadalmasokat. Kivéve azokat, kik állami, vagy magán szolgálat alatt lévén más nyugdíjra számíthatnak. Az ily alkalmaztatású lelkészek azonban hivataluk első tíz évében, illetve míg ottani nyugdíj-jogosultságuk biztosítva nincs, a papi nyugdíj-alapba szintén befizetik jövedelmük 2°/

0-át. Az egyházmegye szolgálatába való visszatérésük esetén az érseki hatóság állapítja meg az egyházmegyei szolgálaton kívül eltöltött időre eső s a nyugdíj-alapba fizetendő méltányos összeget. Ennek megtörténte után az illetők a nyugdíjszabályzatban előírt százalékot fizetik. Aki az egyházmegye szolgálatán kívül töltött évei alatt is rendesen fizette a 2°/

0 nyugdíj illetéket, az az egyházmegyei hatóság előtt igazolt munkaképtelensége esetén az alapszabályszerűleg megállapított nyugdíjat megkapja. A más egyházmegyéből ide átlépő lelkészek, valamint a szekularizált és az egyházmegye kötelékébe fölvett szerzetesek a százalék fizetése tekintetében ugyanazon szabályok alá esnek, mint az egyházmegye címére fölszentelt lelkészek. Másutt eltöltött papi éveik után ezek a 17. §-ban megállapított nyugdíj-fokozatokat csak akkor biztosíthatják maguknak, ha az állami, vagy magánszolgálatra alkalmazott lelkészekkel szemben fönnebb előírt eljárás mintájára — a múltra visszamenőleg — ők is befizetik a papi nyugdíj-alapba a főpásztor által meghatározandó váltságösszeget. a valóságos és c. püspökség után 150 K-ban a pápai prelátusi kitüntetés . .100 K-ban