Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1911

Index

megbízhatlanok, erkölcstelenek s a még nem romlottakra nézve veszedelmesek. Az ifjúságnak ezen veszélyektől való megmentése érdekében szükséges eljárásra részben már maga a bajok természete szolgál útmutatóul, mégis egyes esetekre vonatkozólag, a tanítók irányítására a következőket óhajtom megjegyezni. Ad 1. Iparkodjék a tanító a helyi vagy az országos jótékonyság igénybevételével kieszközölni a szülők anyagi segélyezését, biztosítani a gyermekek szükséges ruházkodását. Ad 2. Érdeklődjék a tanító aziránt, hogy mivel foglalkoznak, hol kapnak ellátást az ilyen gyermekek s ha hiányzik a kellő gondozás és ellátás, hasson oda, hogy a gyermekeket egy jószívű ember vegye gondozásába, így első sorban a jótékony egyesületek működő tagjai: vagy ajánlja a nappal magára hagyott gyermeket egy jótékony egylet figyelmébe. Különös gond fordítandó az árva, de intézeti gondozást nem igénylő gyermekekre. Ha az iskolai időn kívül magukra hagyott gyermekek nagyobb száma miatt kívánatos, szívesen fogom venni, s a lehetőségig támogatni kívánom megfelelő gyermekotthonok létesítésének kezdeményezését. Ad 3. Ha a tanító azt tapasztalja, hogy a szülők iszákos életmódot folytatnak, vagy az anya erkölcstelen életű, ha a gyermekekkel kegyetlenül bánnak, őket hazulról elkergetik, vagy gondozásukat elhanyagolják: a gyermekeknek kifogástalan környezetbe juttatása végett forduljon a tanító a fiatalkorúak hatóságához, a legközelebbi állami gyermekmenhelyhez, valamely gyermekvédő, pártfogó vagy patronázsegyesülethez s értesítse egyidejűleg a veszélyről az illetékes gyámhatóságot is. Ad 5. Kívánatos, hogy a tanító nagyobb időközönkint lakásukon keresse föl azokat a tanítványokat, akikről kedvezőtlen egészségi állapotukból, gyenge előmenetelükből, vagy erkölcsi hibáikból azt következteti, hogy otthonuk nem felel meg ama legkisebb követelményeknek sem, melyek az egészséges fejlődést lehetővé teszik. S ha föltevése alaposnak bizonyult, tegyen a hatóságnak sürgősen jelentést s hívja föl a körülményre valamely jótékony, gyermekvédelmi vagy patronázsegyesület figyelmét is, és forduljon szükség esetén az atyai hatalom megszüntetése végett a gyámhatósághoz. Ad 6. Ha a gyermekeket, vagy fiatalkorúakat a törvényes jogszabályok sérelmével alkalmazzák, a munkáltatással testi épségüket, értelmi vagy erkölcsi fejlődésüket veszélyeztetik, figyelmeztesse a tanító a munkaadót, s ha ez sikertelen maradna, forduljon az iparfölügyelőhöz vagy más közigazgatási hatósághoz. Ad 7. A kormány más úton is gondoskodik arról, hogy a fiatalkorúak és gyermekek ettől a veszélytől távol tartassanak, de a legnagyobb sikert mégis attól várom, hogy a tanítóság minden visszaélést e téren saját hatáskörében gátoljon meg és szükség esetén a hatóságok segítségét vegye igénybe. Természetesen a viszonyokhoz képest megfelelően lépéseket kell tenni az iránt, hogy a gyermekek korcsmán kívül szeszes italokat ne fogyasszanak, e tekintetben leginkább várható eredmény a szülők kellő lölvilágosításától. De a korcsmázás és más alacsonyabb élvhajhászat megszűnését csakis úgy várhatjuk sikerrel, ha az ahhoz hozzászokott néposztályoknak s első sorban a fiatalságnak más nemesebb szórakozásokat biztosítunk. (1. 31922—908. sz. körrendelet a 15 éven aluli gyermeknek nyilvános mulatóhelyektől távoltartása stb.) Ad 9. Az erkölcsrontó és ponyvairodalom termékeinek a gyermekek és fiatalkorúak közt való terjesztését akadályozzák meg a legnagyobb eréllyel a tanítók s azokat az iskolában kíméletlenül kobozzák el. Szükség esetén tegyen a tanító a fölöttes ható-