Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1911

Index

— 141 — XV L 6694. sz. Gróf Zichy Nándor emlékének megörökítése. VXróf Zichy Nándornak e hó 24-én történt elhalálozása alkalmából szükségesnek tartom, hogy papságom figyelmét az ő nagy érdemeire e körlevél útján is fölhívjam és áldott emlékét ezzel is megörökítsem. Eveken keresztül közvetlen közelből volt alkalmam az ő nagy lelkének kisugárzását élvezhetni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok tehát, hogy az ő hitbuzgó és honszerető lelkének szépségét, erényeinek hősi fokban való gyakorlását, államférfiúi bölcsességét másoknál jobban megismerhettem. Anélkül, hogy ellenmondástól félnem kellene, mondhatom, hogy az ő áldott személyében a jelenkor egyik legnagyobb katholikus fiát, a legigazibb hazafit ismertem föl. Azon tökéletes férfiak közül való volt, akik közelről is nagy -embereknek látszanak, mert jellemük egyénileg is tiszta; szégyelni, takarni való nincsen benne. A közpályán, főleg a katholikus ügyek élén való szereplése pedig — mint ismeretes — hazánkban egyedül álló a maga nemében. A más világnézetek képviselői is kénytelenek elismerni, hogy hazánkban a kath. ügyek iránt való érdeklődés fölkeltése Isten kegyelmének segélyével az ő nevéhez van fűzve. A legtöbb katholikus mozgalomnak kezdeményezője, s minden egyesnek, buzgó, áldozatkész támogatója volt. E támogatásba belevitte minden tudását, egész lelkesedését, befolyását, avval a ritka kitartással, önmagát és javait emésztő áldozatkészséggel, melyre csak egy őszintén hivő, az igazság diadalában reménykedő és Istent mindenek fölött szerető lélek képes. Nagy alkotásainak értékelésekor tágas tér nyílik az emberi szellem Ítélkezésének. Abból az általános rokonszenvből, mely hazánk katholikusainak szivét különösen eltölti, méltán arra lehet következtetni, hogy a hívek apostoli szellemű világi vezérüket tisztelték a boldogultban. Tényleg csak a jó Isten a megmondhatója annak, mi volt működéséből értékesebb és hasznosabb az egyházra s a hazára; annyi azonban bizonyos, hogy ott is, ahol az újkori népek csatáinak csatája eldől, a keresztény elvek érvényesülésére s ennek intézményes biztosítására is ő talált módot, ő áldozott, hajlott korban ifjú lelkesedéssel fáradozott és végezte sokszor a pusztában kiáltónak hálátlan munkáját, hogy egyengesse a magyar katholicizmus útját az omnia in Cristo instaurare célpontja felé. A magyar katholicizmus sohasem lehet eléggé hálás a XIX. századbeli szülötteinek ezen egyik legnagyobbika iránt. Csak a köteles hála érzelmeinek teszünk eleget, midőn buzgó imáinkba foglaljuk őt, példás emlékét megőrizzük és katholikus egyesületeinkben az ő emlékére gyászünnepélyeket rendezünk. A főszékesegvházban a következő január hó folyamán magam fogok érte ünnepélyes requimet tartani, melyre a kath. egyesületeket fogom meghívni. Ugyanezt ajánlom a körülményekhez képest a T. Papságnak is. Előreláthatólag emlékművel is megörökítjük a boldogultat. Ez ügyben azonban akkor fogok a T. Papsághoz fölhívást intézni, ha a megállapodás már megtörtént. Addig is lélekben készüljünk az ő emlékének megörökítésére reá is vonatkoztatván szent Gergely pápa szavait „tanto ab hominibus dignius honorandus est, quanto pro hominibus et indigna suscepit." Kalocsa, 1911. dec. 29.