Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1911

Index

— 127 — Csak főbb vonásokban bátorkodom reámutatni azokra a nehézségekre, amelyeket eddig a társadalom tájékozatlansága és közönye folytán a társadalmi föladatok teljesítése körül tapasztaltam. A kir. bíróságoktól beérkezett jelentések szerint a kirendelt pártíogók a környezet tanulmányt a tárgyalási határnapra sok esetben be sem terjesztik, vagy csak hiányosan kitöltve terjesztik be, pedig a környezettanulmány képezi úgyszólván alapját az ítélkezésnek, mert hiszen ebből kellene megtudnia az ítélőbírónak azokat a családi és egyéni viszonyokat, amelyek között a fiatalkorú él, ebből ismerheti meg azokat az okokat, amelyek a fiatalkorú bűnözésére közrehatottak s ebből ítélheti meg, vájjon a fiatalkorú eddigi környezetében meghagyható-e, tehát megjavítására a próbára bocsátás elegendő-e, avagy szükséges-e, hogy javító-nevelő intézetbe helyeztessék ? Jóleső megnyugvással jelenthetem ki, hogy a hatóság területén hivatásuktól áthatott, buzgó pártfogók is vannak, ezeknek munkája azonban meg van nehezítve azzal, hogy a környezettanulmány fölvételénél a fiatalkorúak hozzátartozói részéről durva visszautasításban részesülnek, sokszor oly mérvben, hogy nemes munkájuk nehézségeitől visszariadva további munkásságukat beszüntetik, vagy nem teljesítik olyan lelkesedéssel, amint az kívánatos volna, pedig a fiatalkorú hozzátartozójának volna az érdeke első sorban, hogy a pártfogó munkáját támogassa, mert amit a pártfogó tesz, azt a fiatalkorú érdekében annak megmentése végett teszi. Hasonló az eset akkor, mikor a pártfogó a próbára bocsátott, kísérletileg kihelyezett vagy föltételes szabadságra bocsátott fiatalkorúak fölött 27200/1909. I. M. sz. rendelet 118. illetve a 27300/1. M. sz. rendelet 35. §-a értelmében eljárni köteles. A fiatalkorúak fölügyelő hatóságának fontos föladatát képezi továbbá praeventiv intézkedésekkel megakadályozni a fiatalkorúak elzüllését. A vezetésem alatt álló fölügyelő hatóság, melynek székhelye Szegeden (Dugonics-tér 13. szám) van, a 27400/1909. I. M. sz. rendelet 45. §-a alapján ezt a föladatát akkép teljesíti, hogy a fölügyelő hatósági tagok a tudomásukra jutott eseteket, amikor valamely fiatalkorú züllésnek indult, elzüllött, vagy környezetében a züllés veszélyének ki van téve, a fölügyelő hatóságnál szóval, vagy írásban bejelentik, amely bejelentés alapján a fölügyelő hatóság a fiatalkorú megmentése vagy megjavítása érdekében a szükséges intézkedéseket megteszi. A fölügyelő hatósági tagoknak tudomása azonban csak szűk körre szorítkozik és sokszor előfordul, hogy a nép nem lévén tájékozva a fiatalkorúak fölügyelő hatóságának intézményéről, nem tudja, hogy tanácsért, segítségért hova forduljon. Pedig a fölügyelő hatóság akkor tölthetné be igazán hivatását, ha a szükség eseteiben igénybe vétetnék s ezzel tanácsadója, támasza volna az arra szorulóknak. Az előzőkben vázlatosan előadott s az előbb idézett, 2 •/. alatt mély tisztelettel csatolt rendeletekben megjelölt szociális munkásság az emberbaráti szeretetre van alapítva. Benne azokat a Krisztusi tanításokat ismerjük föl, amelyek szeretetre és a bűnösöknek megbocsátására utalnak. Ezeket a fönkölt eszméket a leghatékonyabban azon a szent helyen lehet hirdetni, ahol Isten igéit hirdetik — a templomban. Ahol a legridegebb szív is fölmelegszik, ahol a lélek fölemelkedik Istenhez, a lelki atya ajkairól elhangzó szavak hatás nélkül nem maradhatnak! Mély alázattal azzal a tiszteletteljes kérelemmel járulok nagyméltóságod elé, kegyeskedjék az egyházmegyéjéhez tartozó főtisztelendő papság figyelmét az előadót-