Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1911

Index

— 11 2 torkodásnak meg kell küzdenie, legnagyobb részt a rossz sajtó okozta. S amit a rossz sajtó elrontott, azt nagyrészt csak a jó saj­tóval hozhatjuk helyre. A különböző szel­lemi áramlatok képviselői kíméletlen ver­senyre keltek egymással, hogy az olvasó­közönséget maguknak megszerezzék. Cso­dálatos lelki erővel és kitartással dolgoznak. Nemcsak beszédeket tartanak s cikkeket írnak, hanem már a házi agitációt is meg­kezdték. Sorra járják ismerőseiket, sőt a teljesen ismeretleneket is, s fáradhatatlanul agitálnak oly áramlat mellett, melyhez őket többnyire nem is a meggyőződés, hanem a pártszenvedély, a divat, a dicsőség vágya, az anyagi érdek, vagy épen a katholikus egyház gyűlölete köti. Hihetetlen erőfeszí­téseket tesznek, mert tudják, hogy akinek a sajtó termékeit olvassa valaki, annak előbb­utóbb a híve lesz. Maga sem veszi észre, hogyan hidegül el az egyház iránt, s ha nem is áll be azonnal az egyház nyilt ellen­ségeinek csatasorába, bizonyára azoknak számát szaporítja, akik közönnyel viseltet­nek az egyház ügyei iránt. A katholikusok sok meddő kísérletezés után az országos katholikus sajtóegyesület­ben végre megtalálták azt a szervet, mely a katholikus sajtó föllendítésében szemmel­látható eredményeket ért el. A katholikus sajtóegyesület egyik legéletrevalóbb alkotása a kath. nagygyűléseknek, és élő bizonysága annak, hogy a katholikus nagygyűlések nemcsak szónokolnak, hanem alkotnak is. Ez az egyesület joggal számíthatott első sor­ban is a templomok közönségére, amelyet meg akar óvni s általa a veszni indultakat visszahódítani. Azért szervezte a sajtóvasár­napokat. A sajtóvasárnapokon ami hivő katho­likus népünket, mely eddig sok helyütt öntudatlanul lassan és biztosan ható mérget szívott magába az istentelen sajtótermékek lapjairól, figyelmeztetnünk kell az őt fenye­gető veszedelemre, jó olvasmányokat kell a kezébe adnunk. Azonkívül pedig a katho­likus sajtó fölvirágoztatása és kellő elter­jesztése érdekében áldozatkészségre is kell őt buzdítanunk. A sajtóvasárnapoknak, úgy mint az egész sajtómozgalomnak, első és végső célja a katholikus lapoknak olvasó­közönséget biztosítani, előfizetőket gyűjteni. A sajtóegye^ület részére való pénzgyüjtés csak eszköz ennek a célnak szolgálatában. De elkerülhetetlenül szükséges eszköz, mert kellő pénzforrások nélkül a katholikus sajtót nem tehetjük versenyképessé. Ezek a sajtó­vasárnapi föladatok oly szent kötelességek, melyek alól magát sem a hivatása magas­latán álló papság, sem a hitüket szerető hívek ki nem vonhatják. A mi sajtónk nem szol­gál önző célokat, nem hajhász anyagi ér­dekeket, nem vonul ki gyűlölettel az ellen­ség letiprására, hanem a jelen idők viszon­tagságai között annyira üldözött igazságot akarja a tévedő embereknek hirdetni. A félreismert megváltó Jézus Krisztust akarja igaz valójában bemutatni, aki mindnyájunk számára az út, az igazság és az élet. 1) A méltatlanul meghurcolt és meggyalázott ka­tholikus anyaszentegyház szenvedéseit akarja megkönnyíteni és diadalát elősegíteni. Ennek a sajtónak érdekében tehát megtehetünk s meg is kell tennünk annyit, amennyit az ellenséges sajtó képviselői saját céljaikért megtesznek. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a sajtóvasárnapon egy beszédet elmon­dunk s a rendes perselygyüjtést a sajtó­egyes ü 1 et n ek m egk ü 1 dj ü k. Ennyi az egyházmegyei rendelet betű­jének megfelelhet ugyan, de nem telel meg annak a szellemnek, mely a rendeletet létre­hozta s azt áthatja, nem felel meg a cél­nak, melynek elérésére a sajtóvasárnap életbe lett léptetve. Az egész intézkedésben az egy­ház meleg szeretete lüktet. Aki pedig meg­érzi ennek a szeretetnek áramlását, az igye­kezni fog a sajtóvasárnap sikerét minden rendelkezésre álló eszközzel fokozni. Amit ») Ján. 14. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents