Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1910

Index

vallásossággal tudnak járulni."

1 A római katekizmus pedig írja: „hogy mely korban kelljen nyújtani e szent titkokat a gyermekeknek, azt senki jobban meghatározni nem képes mint a szülő és az a pap, akinek kell, hogy a gyermekek meggyónják bűneiket. Ezeknek kötelessége kinyomozni és a gyermekektől kitudni, vájjon rájöttek-e már e fölséges Szentségnek némi ismeretére és kívánják-e azt?"

2 Mindezekből következik, hogy a szent áldozáshoz szükséges tudatosság kora akkor van meg, mikor a gyermek a szentségi kenyeret a közönségestől megkülömböztetni képes, hogy méltó áhítattal járulhasson az oltárhoz. Tehát nem szükséges a hit dolgainak teljes ismerete, elég csak bizonyos elemi tudás, azaz néminemű ismeret; sem pedig az értelmi fejlettségnek teljes foka, minthogy a kezdetleges is megfelel, azaz ha valamiképen már eszével élni tud. Miért is a szent áldozást tovább halogatni és annak vételénél érettebb korra várni, föltétlenül elítélendő eljárás, melyet az apostoli szentszék is több izben rosszalt. így b. e. IX. Pius pápa 1866. március 12-én Antonelli bibornok által a francia püspökökhöz íratott levelében élesen kikelt az ellen, hogy némely egyházmegyékben egyre jobban terjed az első szent áldozás idejének halasztgatása egész az érettebb korig, sőt még akkor is bizonyos meghatározott életévekhez van kötve. A szent zsinati kongregáció meg egyenesen kijavította az 1851. március 15-én tartott roueni tartományi zsinat fejezetét, mely a 12 éven aluli gyermekeknek egyszerűen megtiltotta a szent áldozáshoz való járulást. Hasonlóképen járt el ugyancsak ez a szent kongregáció 1910. március 25-én a strassburgi ügyben, amikor megkérdeztetvén, vájjon 12 vagy 14 éves korukban bocsáthatók-e a gyermekek 1 Istruzione per quei che détibono la prima volta ammettersi álla S. Communione. Append. XXX, P. 11. 2 P. II, De Sacr. Euchar., n. 63. a szent áldozáshoz? — visszaírt: „fiúk és leányok, mikor a beszámíthatóság korát elérték vagyis mikor eszükkel élni tudnak, a szent áldozáshoz bocsátandók." Mindezek érett megfontolása után a Szentségek ügyeivel foglalkozó szent testület 1910. július 15-én tartott egyetemes ülésében jónak látta a gyermekek első szent áldozására vonatkozólag a következő mindenütt betartandó szabályokat elrendelni, hogy így a fölsorolt visszaélések teljesen kiküszöböltessenek és a gyermekek már zsenge koruktól kezdve Jézushoz ragaszkodjanak, vele egy életet éljenek és a romlás veszélyei ellen nála védelmet találjanak. I. Beszámíthatóság korának úgy a szent gyónásra mint a szent áldozásra vonatkozólag az a kor tekintendő, mikor a gyermek eszével élni kezd, tehát úgy a hetedik év körül, esetleg azon fölül vagy akár épen azon alul is. Ettől kezdve kezdődik a szent gyónás és szent áldozás parancsának kötelezettsége. II. Az első szent gyónáshoz és szent áldozáshoz nem szükséges a hittannak teljes és tökéletes ismerete. Kötelessége azonban a gyermeknek később az egész katekizmust értelmi képességéhez mérten fokozatosan elsajátítani. III. Hogy a gyermek az első szent áldozásra méltóképen előkészülhessen, a hittannak oly fokú ismeretére van szüksége, mely szerint az üdvösségre elkerülhetetlenül szükséges hittitkokat fölfogásához mérten értse, a szentségi kenyeret a közönséges mindennapitól megkülömböztesse és korához való áhítattal járulhasson az Oltáriszentséghez. IV. A gyónás és áldozás parancsának kötelezettsége, mely a gyermeket terheli, első sorban is azokra hárul, kik a gyermekről gondoskodni tartoznak, úgymint a szülőkre, lelkiatyára, tanítókra és plébánosra. Az atyának pedig vagy az ő helyettesének és a gyóntatónak dolga, a római