Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1910

Index

mindegyikben egy végtelenül boldogító vigasztalás mosolyog felénk. De miért hisszük mi mindezeket, kedves Híveim? Azért, mert mindazt, amit hiszünk, maga Isten nyilatkoztatta ki nekünk, aki végtelenül bölcs és igazmondó, tehát sem nem tévedhet, sem bennünket meg nem csalhat. Mily nagy dicsőség reánk nézve, hogy az, akinek elménket hivő alázattal alávetjük, nem kisebb tekintély, mint maga az Isten. Amit Isten mond, azt az emberi elmének szükségképpen és készségesen el kell fogadnia, mert Isten szavával ellenkezni, avval szembeszállni a legnagyobb esztelenség lenne. Ezt, azt hiszem, minden józaneszű ember belátja és elismeri. Ámde — kérdezhetné valaki — ki biztosít bennünket minden kétségen fölül arról, hogy valóban Isten szólott hozzánk, hogy ezt, vagy azt az igazságot csakugyan Isten maga nyilatkoztatta ki nekünk ? Ezen nagyon is fontos kérdésben egyedül a katholikus anyaszentegyház képes nekünk biztos feleletet és minden kétségen fölül álló tanúbizonyságot nyújtani. Menjünk tehát az egyházhoz. Az Úr lelke van folyton vele és vele marad a világ végéig és szüntelen segíti és őrzi az egyházat, hogy a reá bízott isteni igazságokat Istennek kinyilatkoztatott igéjét, tehát a szentírást is, tisztán és szeplőtlenül megőrizhesse. Amit az egyház mond, azt Isten mondja, amit ő tanít, azt az Úr tanítja, amit az egyház kárhoztat, azt maga Isten is kárhoztatja. Kétségtelenül kiderül ez az Úr Jézusnak azon szavaiból, melyekben az egyház tekintélyét saját isteni tekintélyével azonosítja és az egyház tekintélyének megvetését Isten megvetésének, tehát Isten elleni lázadásnak minősíti, midőn így szól apostolaihoz: „Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, ki engem küldött."

1 Egy más alkalommal pedig isteni Üdvö1 Luk. 10, 16. zítőnk az egyház tekintélyének megvetőit a pogányokkal és vámosokkal, vagyis az egyház kebeléből kirekesztett nyilvános bűnösökkel helyezi egy rangba.

1 Világosan kiderül ebből, mennyire tévednek azok, kik azt hiszik, hogy az egyház iránti engedelmesség fölmondása csupán az emberi tekintély elleni föllázadás, vagy, hogy a szentírás hiteles magyarázatában nem tartozunk magunkat az egyház isteni tekintélyének alávetni. Hisz az apostolok fejedelme, szent Péter maga mondja, hogy szent Pál leveleiben „némelyeket nehéz megérteni, miket a tudatlanok és állhatatlanok meghamisítanak, mint egyéb írásokat is, a maguk veszedelmére."

2 Már most kérdem, hogyan fogjuk magunkat a szentírás félreértésének és félremagyai ázásának veszedelmétől megóvni, ha e tekintetben nem a Szentlélektől vezérelt csalhatatlan egyházra hallgatunk, hanem saját gyarló, korlátolt eszünk ingatag útmutatása után indulunk. Éppoly nagy tévedés azon állítás is, hogy az egyház avégből adja a hivők kezébe a szentírást, a bibliát, hogy abból ki-ki saját belátása szerint fejtse ki Jézus Krisztus tanítását. Minthogy tudniillik a szentírás könyvei a Szentlélek sugallatából írattak;

8 világos, hogy egyedül az anyaszentegyház képes és illetékes arra, hogy a szentírásnak helyes és hiteles magyarázatát adja. Mert egyedül a világ végéig fönmaradó

4 anyaszentegyházra és annak látható fejére vonatkozhatnak Krisztusnak ezen ünnepélyes Ígéretei: „Én kérem az Atyát és más vigasztalót ad nektek, hogy örökké veletek maradjon, az igazság Lelkét,"

5 és: „Simon ! én könyörögtem éretted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited; és te egykoron megtérvén erősítsd meg atyádfiait."

6 Azért hivatkozik szent Péter apostol is az első jeruzsálemi zsinaton 1 Mát. 18, 17. - 5 II. Pét. 3, 16. - 5 II. Tim. 3, 16; II. Pét. 1, 20. - 4 Mát. 28. 20. - 6 Ján. 14, 16, 17. - 8 Luk. 22, 31. 32.