Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1909

Index

— 76 — tulajdonképen nem vonatkozó 103,800/906. számú min. rendeletre, kérik az előadások után járó 20—20 korona tiszteletdíj kiutalását, s miután az iskolán kívüli oktatás országos szervezete, amely döntene a fölnőttek oktatására vállalkozó néptanítók jutalmazásának kérdésében, még nem alkottatott meg ugyan, de kívánatosnak látszik, hogy a néptanítók már most belevonassanak a fölnőttek oktatását előmozdító közművelődési munkásságba, célszerűnek látom a néptanítók közreműködésének anyagi föltételeit is — bár egyelőre ideiglenesen — megállapítani. Erre vonatkozóan a következőket rendelem: Előadásonkint 6, azaz hat korona tiszteletdíjban részesül az a tanító, aki a téli hónapokban a fölnőttek számára valamely ismeret-körből legalább állandóan és bizonyos rendszer szerint 25 főnyi hallgatóságnak előadást tartott, akár a helyi gazda- vagy iparos-közönség előtt, vagy valamelyik közművelődési egyesület hasonló célú munkásságának keretében. Egy tanítós iskolánál egy tanító nyolcnál (8) több díjazható előadást nem tarthat. Két vagy több tanítós iskolánál a díjazható előadások száma tizenhatnál (16) nem lehet nagyobb. Az előadások sorozata minden egyes esetben tudomásvétel végett a kir. tanfölügyelőség útján előzetesen fölterjesztendő a vallásés közokt. minisztériumhoz. A kilátásba helyezett tiszteletdíj azonban csak akkor fog kiutalványoztatni, ha az illető tanító az állami elemi iskolai gondnokság, illetve a községi iskolaszék hivatalos bizonyítványával igazolja, hogy a bejelentett előadásokat kellő számú állandó hallgatóság előtt csakugyan megtartotta s kérését a kir. tanfölügyelő pártolóan terjeszti föl. Ez utóbbi szempont kedvéért fölhívom a Tanfölügyelő urat, hogy iskolalátogatásai alkalmával figyelmét terjessze ki arra is, hogy az illető községben tartanak-e a tanítók szabad előadásokat a fölnőttek számára? És ha tartanak, mekkora számú hallgatóság előtt, minő szorgalommal és pontossággal? Csak ily állandóan gyakorolt ellenőrző figyelem teszi lehetővé, hogy azoknak a kérvényeknek hivatalos ajánlása, melyeket néptanítók a kilátásba helyezett tiszteletdíj kiutalványozása tárgyában fognak benyújtani a Tanfölügyelő úr útján, a való igazságra támaszkodhassék. Budapest, 1909. február 16-án. A miniszter helyett: Molnár s. k., államtitkár. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1909. évi április hó 30-án 48,794. szám alatt kelt rendeletével pótlólag kijelentette, hogy a fönti rendeletnek hatálya a felekezeti népiskolák tanítóira is kiterjed. E rendelet alapján ők is igényt tarthatnak az általuk megtartott népies előadások tiszteletdíjának engedélyezésére az említett rendelet korlátain belül, ha saját iskolai hatóságuk, illetve a kir. tanfölügyelő igazolja, hogy a szóban forgó előadásokat megtartották. Kalocsa, 1909. június 15. A 131/909. számú fölhívásomra a kalabriai földrengés áldozatai számára az érseki hivatalhoz a következő adományok érkeztek be: Schweitzer József nagyprépost 20 k., Kleiner Lajos praelátus 16 k., dr. Macskovics Pál praelátus 20 k., Zundl Péter kanonok 10 k., dr. Hoffmann Károly kanonok 10 k., dr. Valihora Ágoston kanonok 10 k., dr. Steécz György kanonok 10 k., dr. Povischil Richárd kanonok 20 k., Boromisza István kanonok 10 k., dr. Horváth Győző kanonok 10 k., Hinger Mihály irodaigazgató 10 k., dr. Révay Tibor érseki titkár 10 k., Winkler Pál könyvtárnok 2 k., Lépőid Antal főszentszéki jegyző 5 k., Sinkó Mihály nyug. plébános 4 k., Németh Imre nyug. plébános 2 k., Tantos Ferenc káplán 1 k., Udvary István káplán 3 k., — Ada 21-20 k., Adorján 34*85 k., Akasztó 2*30 k., Apatin 116 k., Bács 100*92 k., Bácsalmás 20 k., Bácsbokod 17'24 k., Bácsbor3027. sz. Kalabriai földrengés áldozatai részére adományok.