Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1909

Index

58 556. sz. 1 isk. ranítótanács kozmányi tétel. voltak: szívesen veszem, ha minél többen a tétel kidolgozására önkényt is vállalkoznak s dolgozataikat még a tankerületi tanító­tanácskozmány előtt az esperes úrhoz az érseki hatósághoz való továbbítás végett beküldik. Ezen önkényt, magánszorgalomból készített dolgozatok a jutalmak kiosztásánál szintén figyelembe fognak vétetni. 6. A gyakorlati tétel továbbra is tár­gya marad a tankerületi tanítói tanácskoz­mánynak. Ezen gyakorlati tételt azonban ezután a kerületi esperes úr magán a ta­nítói tanácskozmányon a jelenlevők meg­hallgatásával fogja kitűzni s utána nyom­ban kijelöl hármat a tankerület tanférfiai közül, kik a gyakorlati tételt a jövő tanítói tanácskozmányra elkészíteni s fölhívásra elő­adni is tartoznak. A gyakorlati tétel kidol­gozását nem kell beterjeszteni az érseki hatósághoz, elégséges, ha a gyakorlati té­telről a tanácskozmányi jegyzőkönyv nyújt elegendő fölvilágosítást. 7. Mint már föntebb említettem, az espereskerületi tanítói tanácskozmányok fönn­tartására és azok szorgalmas látogatására nagy súlyt helyezek s ezért újból kötele­zem úgy az egyházi, mint a világi tanerő­ket, hogy ezen tanácskozmányokon megje­lenjenek s a tanácskozmányban buzgón részt vegyenek. Ezen kötelezettségre vonat­kozólag változatlanul fönntartom az 1906. június 5-én 2410. szám alatt kelt érsekha­tósági körrendeletet. Remélem, hogy ezen intézkedésemmel a tanítói tanácskozmányok iránt való érdeklő­dést fokozom s így annak célját is előmozdítom. Fölhívom a T. Lelkész Urakat, hogy ezen rendeletemet az összes érdekeltekkel közöljék. Kalocsa, 1909. április 7. Az újabbkori szociális mozgalmak egyik főtörekvése az általános közjólét emelé­sét elősegíteni. Ezen cél elérésének egyik leghathatósabb eszköze a továbbképző isko­lák és a fölnőttek oktatása által a nép mű­velésének minél szélesebb körben való ter­jesztése levén ; fejtessék meg : a) mit tehet a népiskola és a népta­nító szociális szempontból a továbbképző iskolák szervezése és különösen a fölnőttek oktatása érdekében ? b) minő föladatok hárulnak e tekintet­ben az iskolafönntartókra és a helyi tanha­tóságokra ? A gyakorlati tételre vonatkozólag a fönti rendelet irányadó. Kalocsa, 1909. április 7. D r. Rajner Lajos, püspök s esztergomi főegyházmegyei általános érseki helynök úr a következő megkeresést intézte az egyház­megyei hatóságokhoz: „Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy sok szülő, különösen a nagyobb városokban, elmulasztja megke­reszteltetni gyermekét, oly esetekben is, mikor a gyermek a törvény értelmében katholikus vallásban nevelendő. Minthogy hova-tovább mindinkább gyakrabban fordul elő az az eset, hogy az ily gyermekek a katholikus hitoktatás folyamán a szentségek fölvételére, nevezetesen a szent gyónásra és szent áldozásra készíttetnek elő, melyekhez a keresztség, mint a többi szentségek föl­vételének elengedhetetlen föltétele nélkül járulni nem lehet, fölhívtam volt (Litterae Circulares 1906. pag. 69.) különösen a székesfővárosban és más nagyobb városok­ban lelkészkedő papságot és hitoktatókat, hogy mielőtt a gyermekeket a szentségek­hez bocsátanák, keresztelési bizonylatnak bekövetelése által biztos tudomást szerezze­nek az illető gyermekek megkeresztelteté­séről. A budapesti székesfővárosi hitoktatási érseki fölügyelőség hozzám érkezett jelen­téséből azonban arról értesültem, hogy a szé­kesfővárosi hitoktatók megkeresésére egyes vidéki plébánosok és helyettes plébánosok díjtalan keresztelési bizonylat helyett után­vétellel rendes keresztlevelet küldtek, me­lyet a hitoktatók sok esetben saját pénzű­2240. sz. Keresztelési bizonylatok az iskolás gyermekek megkeresztelt voltának iga­zolására.

Next

/
Thumbnails
Contents