Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1909

Index

sómat, hogy addig is, míg a párbértermészetű szolgáltatások rendezésének kérdése közmegnyugvást keltő módon megoldható lesz, már most, a végleges rendezés bekövetkezése előtt megszüntetni óhajtom a katholikus lelkészek részéről a nem katholikus hitfelekezetűektő! követelt úgynevezett dologi természetű párbérszolgáltatásokat, mint amelyek az eddigi tapasztalatok szerint állandóan jogvita tárgyát képezik s azoknak követelése és behajtása gyakori súrlódásokat idéz elő a különböző vallásfelekezetek között. Ebben az elhatározásomban — mellyel az 1848. évi XX. t.-c. 2. §-ában kimondott tökéletes egyenlőségnek és viszonosságnak a különböző vallásfelekezetek között ezen a téren is érvényt kívánok szerezni — támogat engem a magyar királyi Kúria döntvényei alapján kifejlődött joggyakorlat is. Miként ismeretes Nagyméltóságod előtt, a magyar királyi Kúria 1886. évi január hó 22-én 31. szám alatt hozott döntvényében kimondotta, hogy: „az magában véve, hogy egyes helyeken a visitatio canonica följegyzései szerint a párbér minden ház vagy telek után szolgáltatik ki, nem képez alapot arra, hogy a kérdéses helyeken a párbér ingatlanokon nyugvó dologi tehernek tekintessék." A Kúriának ezen döntvénye és annak indokolása szerint tehát azok a párbértermészetű szolgáltatások, melyeket a katholikus lelkészek még több helyütt pusztán a canonica visitatiok alapján követelnek, azelőtt katholikus kézen volt ingatlanoknak most más vallású birtokosaitól, tévesen mondatnak „dologi természetű" szolgáltatásoknak. És mivel a Kúria fönti döntvényének indokolása szerint a telkek és házak után kivetett párbér is épen úgy, mint a páronkint kivetett párbér, a parochiális köteléken alapuló egyházi közteher, ily szolgáltatások a parochiális köteléken kívül álló nem katholikus hitfelekezetűektől csak akkor követelhetők, ha bizonyos esetekben a párbér valamely magánjogi címen, a nem katholikus fél részéről határozottan átvállaitatik. Ily különös jogcím nélkül a párbértermészetű szolgáltatások nem katholikus egyénektől jogosan nem lévén követelhetők, ezeket a szolgáltatásokat ezennel megszüntetem. Ez az általános elvi szempont azonban — miként azt a Kúria idézett döntvényének indokolása is kifejti; — nem zárja ki azt, hogy a párbér egyes esetekben valamely külön magánjogi cím alapján nem katholikus egyénektől is ne volna követelhető, nevezetesen, amidőn szerződés, végrendelet vagy törvényi öröklés által egyénileg átvállalt avagy községileg avertált párbérről van szó, amely esetekben — ennek a kérdésnek törvényhozási rendezéséig jogrendünk értelmében — a katholikus lelkészt illető párbérszolgáltatások fizetésére a nem katholikus egyének is kötelezve lehetnek, miután az ily különös magánjogi címen elvállalt szolgáltatások jogrendünk értelmében közigazgatási úton meg nem szüntethetők. Mindazonáltal a felekezeti jó béke fönntartása érdekében célszerűnek tartanám, ha a lelkészeket figyelmeztetni méltóztatnék arra is, hogy a párbérszolgáltatásoknak ily magánjogi címen való átvállalására nincs többé szükség, mert valahányszor oly plébániákban, ahol a párbér házak vagy telkek szerint van kivetve, a katholikus kézen levő ház vagy telek nem katholikus kézre megy át, az elvesztett párbérszolgáltatásokért a lelkésznek kellően igazolt kérvényére az államkincstár kárpótlást fog nyújtani az 1896. évi jövedelmi összeírásban megállapított pénzértékkel." Ámbár tudtommal egyházmegyémben nincs oly plébánia, hol a katholikus lelkésznek nem katholikusok is fizetnének párbért, mégis elvi jelentőségénél fogva szükségesnek tartottam ezen miniszteri határozatot tudomásvétel céljából a Tisztelendő Lelkész Urakkal közölni. Kalocsa, 1909. február 27.