Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1909
Index
tésemre „Országos Katholikus Kongruatanács" néven egy, a mindenkori vallás- és közoktatásügyi miniszter elnöklete alatt álló állandó bizottságot méltóztatott kirendelni és egyúttal annak szervezetét és hatáskörét legkegyelmesebben megállapítani. Egy másik, ugyancsak folyó évi szeptember hó 24-én kelt legfelsőbb elhatározással pedig O Felsége legalázatosabb javaslatomra az országos katholikus kongruatanács tagjait folyó évi október hó 1-től számítandó három évi időtartamra legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott és pedig a magyar vallásalap képviseletére: Dedek Crescens Lajos tiszteletbeli udvari káplánt, egyetemi könyvtárőrt, dr. Simonyi Semadam Sándor, országgyűlési képviselőt, Szabó Jenő nyugalmazott miniszteri tanácsos, főrendiházi tagot, dr. Timon Ákos miniszteri tanácsos, egyetemi nyilvános rendes tanárt és gróf Zichy János belső titkos tanácsos, országgyűlési képviselőt; továbbá az államkincstár képviseletére: Bakonyi Géza pénzügyminisztériumi miniszteri tanácsost, gróf Majlátli József belső titkos tanácsost, főrendiházi tagot, dr. Ruffy Pál miniszteri tanácsost, az állami Gyermekmenhelyek országos fölügyelőjét, dr. Sághy Gyula udvari tanácsos, országgyűlési képviselőt, a budapesti tudományegyetem rektorát, Széli Ignác belső titkos tanácsos, nyugalm. államtitkárt és dr. Szmialovszky Valér, Trencsén vármegye főispánját. Midőn a két rendbeli legfelsőbb elhatározás szószerinti másolatát Eminenciádnak tudomás és a nagyméltóságú püspöki karral való szives közlés végett •/. alatt idezártan megküldeni szerencsém van, tiszteletteljesen kérem Eminenciádat, méltóztassék intézkedni, hogy a nagyobb egyházi javadalmaknak a kongruatanácsban való képviseletére a legkegyelmesebb rendelkezésnek megfelelően a nagyméltóságú püspöki kar a nagyobb egyházi javadalmasok közül négy tagot küldjön ki és ennek megtörténtéről engem mielőbb értesíteni méltóztassék. A legfelsőbb elhatározás szövegéből azt méltóztatik látni, hogy a nagyméltóságú püspöki karnak mindazon kifogásait, amelyeket előbbi tervezetemmel szemben Főmagasságod folyó évi 2413. átirata szerint fönntartott, figyelembe vettem, amiért is újabb tanácskozásnak szükségét nem láttam. Egyedül az a kívánsága a nagyméltóságú püspöki karnak nem nyerhetett ebben a keretben teljesítést, mely szerint új lelkészségek kongruaigénye bizonyos körülmények közt kötelezőleg elismerendő : ez, szerintem, a törvény módosítását tartalmazná, és így csak törvényhozási úton valósítható meg. Éppúgy nem tartozik ezen legfelsőbb elhatározás keretébe az arról való gondoskodás, hogy azok a lelkészségek, amelyek eddig a vallásalapból kongrua segélyt kaptak, ámbár jövedelmük 1600 K.-át meghalad és amelyek a mostani intézkedés folytán — de csak a javadalmas személyében beálló változás után — ettől elesnek, olyan helyeken, ahol ezt a méltányosság indokolttá teszi, a vallásalapból — az ismert 1.200,000 K.-ás tételen túlmenő — külön segélyt nyerjenek. Erről a vallásalap költségvetésének összeállításánál vagyok hajlandó gondoskodni. Megállapíthatom tehát, hogy őszinte megnyugvásomra, ezt az ügyet végső stádiumában is a nagyméltóságú püspöki karral egyetértőleg sikerült megoldanom. Egyben van szerencsém Eminenciád nagybecsű tudomására hozni, hogy -— miként azt Ő Felségének is bejelentettem — a kongruatanács előadójául dr. Wolf Nándor miniszteri segédtitkárt, a központi kongruabizottság jegyzőjét rendeltem ki. Fogadja Főmagasságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1909. évi szeptember hó 28. Apponyi, s. k."