Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1908

Index

— 68 — kerteknek, köztemetőknek, középületeknek, iskoláknak és ezek alkalmas udvarainak és kertjeinek a fönntebb jelzett fészkelőkkel és fészkekkel leendő sürgős ellátása iránt. 4. Az 1. pontbeli területeken — csoportonkint 3—5 szálból álló — rózsa, galagonya, gyertyán, vagy más efféle bokrot ültettetni, fönntartatni és sűrűre nyesetni, búvó helyül, fészkelő alkalmatosságul az apró madarak számára. Holdanként 1—2 bokorcsomó is megfelelne. Kertekben s erdőkben persze mentül több. 5. A birtokszéleken és utak mentén 40 — 50 méterenként egy-két tányérbél (napraforgó) virágot s itt-ott egy-egy bodzabokrot ültetni és termésével együtt tavaszig a helyén hagyatni, téli táplálékul a madaraknak. 6. Méltóztassék kegyesen elrendelni a madarak téli etetését, amire szemétbe szánt ocsú, napraforgó- és tökmag, ételhulladék, fára kent zsiradék és faggyú is jó szolgálatot tesz és így alig kerül néhány fillérbe. Ez is busásan megtérül a madarak által nyújtandó mérhetetlen gazdasági haszonban. 7. A madarak ember- és állatellenségeinek, különösen a kóbor macskának, nyuszinak, nyestnek, menyétnek, görénynek, rókának és szarkának az üldözését szigorúan elrendelni. Minden madárlövőt, fogót, árulót, fészekrontót, tojáspusztítót, fióka elszedőt följelentetni és büntettetni (1894: XII. t.-c. 57., 58., 95. §., 1879: LX. t.-c. 86. §., 1906: I. t.-c.) s a buzgó följelentőt jutalmazni. Amennyiben lődíjak is vannak, méltóztassék a lelőtt madarak fejét és gyomrát vastag (ha lehet hólyag-) papirosba csomagolva a „Magyar madártani központ"-nak (Budapest, VIII., Józsefkörút 65. 1.) beküldeni, annak megjelölésével, hogy ki, mikor és hol lőtte. 8. Az illetékes tényezők (erdész, pagonyerdész, erdővéd, erdőkerülő, vadász, vadőr, hegybíró, hegyőr, csősz, bakter; gazda, munkafölügyelő; gulyás, juhász, csikós, kanász, toronyőr) közül arra alkalmas egyéneknek kegyesen meghagyni, hogy figyeljék meg lehetőleg naponkint, de legalább is hetenkint kétszer és jelentsék valamely alkalmas úton (melyet az adott viszonyok szerint lehet meghatározni): a) a reggeli, déli és esti szélirányt; \b) a reggeli, déli s esti hőmértéket (R

0)]; c) azt, hogy milyen és hány olyan madarat látnak, amely a bejelentéskor még újság (pl. márciusban a fecske), vagy már ritkaság (novemberben a gólya), vagy ott különben is ritkaság; d) hogy merről jött és merre ment az; e) ha tömeges madárrepülést látnak, hogy miféle madarak voltak azok, mennyien lehettek és merre mentek; f) hogy miféle madarak tartózkodnak ott (nagyobb számmal vagy kisebb mennyiségben). 9. Méltóztassék valakit megbízni e jelentéseknek a mellékelt „Madárvonulási megfigyelések" űrlapján való havonkénti összeállításával (úgy, amint ennek az űrlapnak az utasításai és az I. füzet 40—42. lapjai mutatják) és a rajtuk jelzett címre elküldésével. (Mintával, amíg a készletem tart, ingyen, azontúl darabonkint 4 fillérjével szívesen szolgálok, ha több helyről, vagy egy helyről mindenikből legalább 200 darabot rendelnek.) 10. Méltóztassék végül a madárvédelem elmaradt kedves ügyét minden lehető módon hathatós kegyes pártfogásába venni és terjeszteni, hogy az a sok-sok őszinte jóakarat, amely e téren működik, ne maradjon nyom és eredmény nélkül. Számos lelkesítő példa igazolja a fölsorolt csekélységek eredményes voltát, vagyis azt, hogy ezek megszerzik a siker teljességében való amaz édes örömet, amely a magára hagyott becsületes munkát oly kétségbeejtő szűkkeblűséggel szolgálja. Megemlíteni bátorkodom még, hogy a madárvédelem ügyében hasznos útmutatá-