Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1908

Index

— 46 — zár nem létezik, vagy pedig „a kalocsai I. káplán." A meghatalmazott áldozárnak meg kell tartania a meghatalmazás korlátait; meghatalmazása szólhat hosszabb vagy rövidebb időre, egy vagy több esetre, és lehet bizonyos föltételekhez kötve. Azonfölül mindazon kellékekkel kell bírnia, amelyek a decretum IV. és V. pontjaiban a házasságnál érvényes és megengedett módon való közreműködéshez a plébánosra s főpásztorra nézve megállapíttattak; amiért is közreműködése érvénytelen lenne, ha nyilvános decretum által névleg kiközösítve vagy fölfüggesztve volna. Megjegyzendő még, hogy a plébános delegációjára akkor is szüksége van az idegen papnak, ha a végzendő esketés nem a plébániatemplomban, hanem a plébánia területén belül fekvő bármely templomban, nyilvános vagy magán kápolnában tartatik, mert egyedül a plébános van arra jogosítva, hogy saját plébániája területén érvényesen közreműködjék a házasságkötéseknél. Nehogy tehát a házasság érvénye a törvényes meghatalmazás hiánya miatt veszélyeztessék, szigorúan meghagyjuk a plébános és administrator uraknak, hogyha ez irányban káplánjaik szolgálatát igénybe venni óhajtják, élő szóval vagy írásban mindig kifejezetten adják meg a fölhatalmazást a házasságkötésnél való közreműködésre. Azonfölül parancsoljuk, hogy a házasultak anyakönyvében, ha a házasságkötésnél a plébános meghatalmazása alapján a káplán működik közre, ezen körülmény mindig bejegyeztessék, körülbelül ily módon: „Eskető pap: a plébános megbízásából N. N. káplán." A rendelet VII. pontja közeli halálveszedelem esetén szükséges házasságkötésre nézve intézkedik. „VII. Halálveszedelem esetén, ha a plébános vagy főpásztor vagy ezek egyike által fölhatalmazott áldozópap nem lelhető, akkor a lelkiismeret megnyugtatása és (ha a körülmények úgy kívánják) a gyermekek törvényesítése céljából a házasság érvényes és megengedett módon (valide et licité) bármely pap és két tanú előtt köthető meg." A rendelet ezen pontja is megkívánja, hogy amennyiben lehetséges, az általános jog fönntartassék, vagyis halálos veszedelemben is a házasság a plébános, illetve főpásztor és két tanú előtt köttessék. Ámde, ha a halálos veszedelem idején —- legyenek a jegyesek (vagy ezek egyike) akár egészségesek [kivégzés előtt vagy hajótörés alkalmával] akár súlyos betegek, — sem plébános sem általa fölhatalmazott pap nincs kéznél, és hamarosan elő sem hívható: két tanú jelenlétében bármely világi vagy szerzetes, kiközösített vagy fölfüggesztett pap előtt is érvényesen és megengedett módon köthetnek házasságot a lelkiismeret megnyugtatása és — ha szükséges — a gyermekek törvényesítése céljából. Például: ha a felek között nem is volt valami bűnös viszony, a házasság ily esetben megköthető a lelkiismeret megnyugtatása céljából, hogy vége vettessék az üres mendemondáknak, mivel esetleg egy másnemű személy a felet betegségében ápolta; vagy hogy egy korábbi igazságtalanság bizonyos személy irányában jóvátétessék. Megjegyzendő, hogy itt nem a végső életveszedelemről vagy a halál pillanatáról (extremum periculum vei articulus mortis) van szó, hanem elegendő a fenyegető halálos veszedelem is (imminens periculum mortis) a házasság érvényes és megengedett módon való ilyetén megkötésére. Az ily módon eljáró papnak azonban kötelessége az esetet az illetékes plébániahivatalban bejelenteni és az anyakönyvezésről gondoskodni. A VIII. pont arról az esetről intézkedik, mikor a házasságot minden papi közreműködés nélkül két tanú előtt lehet érvényesen és megengedett módon megkötni. „VIII. Ha az az eset fordulna elő, hogy valamely vidéken plébános vagy me-