Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1908

Index

39 — VF A pedig csak úgy lehetséges, ha az illető tanú az aláírás tényénél jelen van; mivel csalások és hamisítások igen gyakran fordulnak elő. A tanúk — mint láttuk — kétfélék, tudniillik hivatalos (testes qualificati, auctorisabiles, úgymint: a plébános és a megyés főpásztor) és közönséges tanúk (akár férfiak, akár nők). Hivatalos tanú (plébános, megyés főpásztor) elegendő egy is; de hivatalos tanú hiányában legalább két közönséges tanú jelenléte és aláírása szükséges. A tanúk tulajdonságaira nézve csaknem ugyanaz áll, ami a házassági tanúkra nézve megkívántatik. Egyedül az követeltetik, hogy aláírásuk által kifogástalan bizonyságot tehessenek az eljegyzés tényéről. Eszelősek, eszük használatát nélkülözők (részegek), írni nem tudók ki vannak zárva; vakok, siketek, némák nem alkalmazandók, még ha különben tanúskodhatnának is és az aláírásra képesek is. Más vallásúak sem alkalmazandók, habár szükség esetén ilyenek jelenléte és aláírása könnyebben megengedhető, mint a házasságkötésnél. Az új rendelet szerint a plébános vagy megyés főpásztor nincs arra fölhatalmazva, hogy az eljegyzési szerződést maga helyett más meghatalmazott pap által írassa alá. Ha tehát valamely pap, aki nem illetékes plébános vagy megyés püspök, az eljegyzési okmányt mint tanú óhajtja aláírni, szükséges még egy másik tanú is, aki természetesen lehet papi vagy világi személy. Hogy ezen meghatalmazási jog az eljegyzésre nézve nem adatott meg a plébánosnak illetve megyés főpásztornak, kitűnik az új rendelet VI. pontjának intézkedéséből, amely csak a házasságkötésnél való meghatalmazást engedi meg. Az eljegyzési szerződésben az aláírásnak kézírásnak kell lennie. A kézkeresztvonás nem elégséges. Hogy az eljegyzések érvényének ilyen korlátozása a gyakorlati lelkipásztorkodás terén nagy előnnyel jár, nem szükséges bizonyítani. Ha például jön egy nőszemély és az eljegyzés alapján tiltakozik állítólagos jegyesének egy más személlyel tervbe vett házassága ellen, a plébános csak az írásos eljegyzési okmányt követelje tőle, ha ez nem létezik, az ügy el van döntve. Ha ily okmány készült ugyan, de elveszett, az eljegyzés érvényes ugyan, de azt, hogy ily okmány csakugyan létezett, igazolni kell; csakis a törvényes eljegyzési okmány, vagy a törvényes eljegyzés kétségtelen bebizonyítása alapján, lehet a tiltakozásnak helyt adni. Hogy az eljegyzés ezen alakszerűségei pontosan betartassanak, legbiztosabb, ha az eljegyzési okmány a jegyesek által a plébános jelenlétében íratik alá, s ő mint hivatalos tanú szintén aláírja. Figyelmeztettessenek továbbá a hívek arra, hogy, ha az eljegyzési szerződés a plébános közbejötte nélkül két vagy három tanú jelenlétében köttetett és íratott alá, a szerződést megőrzés végett a plébánosnak adják át, vagy legalább jelentsék az ily szerződés létrejöttét, esetleg mutassák be az okmányt, hogy az a jegyesek anyakönyvéle bejegyeztessék. Meghagyjuk ennélfogva, hogy az eljegyzési szerződések a plébániai levéltárban megőriztessenek, ezeknek adatai pedig egy külön készítendő „Jegyesek anyakönyvé"-be jegyeztessenek föl. Ezen anyakönyv a következő rovatokkal bírjon: a) A jegyesek vezeték- és keresztneve, b) vallása, c) lakhelye, d) a tanúk vezeték- és keresztneve, e) észrevételek. Ez utóbbi rovatban jegyeztessék föl az év és szám, amely alatt az eljegyzési szerződés a plébániai levéltárban el lett helyezve és esetleg az eljegyzés fölbontása. Az eljegyzés fölbontása történhetik: a) kölcsönös megegyezéssel, b) a házasságkötés lehetetlenségének beálltával, c) az eljegyzési szerződésnek bírói ítélet által való fölbontásával a jegyesek vagyoni, személyi vagy családi állapotának jelentékeny meg-