Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1908

Index

— 112 — vagyontárgyak, melyek mint ilyenek a legfőbb kegyúr fölügyelete alatt állanak, kétséget nem szenved, reájuk tehát teljes mértékben alkalmazandók az idézett elidegenítési tilalmak. Ami különösen az egyházi javaknak kölcsönök általi megterhelését illeti, jelenleg az a gyakorlat áll fönn, hogy ily kölcsönszerződések kötéséhez, hogy azok teljes joghatállyal bírjanak, 40 ezer koronáig, hasznos beruházások esetében pedig 80' ezer koronáig a jóváhagyást átruházott hatáskörben a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter adja meg és pedig: Érseknél a káptalan meghallgatása mellett, megyés püspöknél a káptalan és az illető érsek, mint metropolita meghallgatása mellett, székes káptalanok és társas káptalanoknál a megyés püspök illetve érsek meghallgatása mellett, papnevelő-intézeteknél a káptalan, ha van, és a megyés püspök meghallgatása mellett, a pannonhalmi főapátnál a rendi convent hozzájárulása mellett; és végre a vallásalap kegyurasága alá tartozó plébániáknál. A 40 ezer, illetve 80 ezer koronát meghaladó kölcsönszerződések érvényes megkötéséhez ezekben az esetekben mindenkor 0 Felségének mint legfőbb kegyúrnak jóváhagyását kell kikérni. A magán kegyuraság alá tartozó plébániáknál és egyházközségeknél, eltekintve az esetleg létező autonom szervezeti szabályoktól, a jóváhagyást általában a kegyúr és a megyés püspök adja meg. Azokban az esetekben azonban, midőn egyes plébániák vagy hitközségek kölcsöneikhez miniszteri jóváhagyást kértek, így különösen, midőn a hitelező pénzintézet azt kikötötte, ezen kölcsönügyek úgy tárgyaltatnak, mint a királyi adományozásból javadalmat élvező főpapok vagy káptalanok kölcsönügyei. Az ezen kölcsönök fölvételére, illetőleg az egyházi javadalmak azok által való megterhelésére vonatkozó különös eljárási szabályok és föltételek fölsorolása e döntvény föladatkörén kívül esik. Ki kell azonban emelni, hogy az ily kölcsönök mindenkor csak a terhelt javadalom jövedelméből törleszthetők s azok törlesztésére maga az egyházi javadalom állaga el nem idegeníthető. Jogi természetüket tekintve az egyházi javak tilalmára vonatkozó törvények, mint közcélok szolgálatában állók, a közjog keretébe tartoznak, reájuk tehát az idevonatkozó jogelvek nyernek alkalmazást. Ezek szerint az egyéni akarat a közjogi törvények uralmának föltétlenül alá van rendelve, mely azoknak kényszerítő erejével szemben teljesen hatálytalan. Jus publicum privatorum pactis mutari non potest. A közjogban gyökerező jogról lemondani nem lehet, s a benne rejlő kényszerrel szemben a felek minden törekvése, mely annak meghiúsítását célozza, sikertelen. Amennyiben tehát az ilyen törvény az állandóan követett ellenkező gyakorlat által érvényét nem vesztette, az ellenére létrejött cselekmény, mintha meg sem történt volna, a célbavett jogeredményt elő sem idézheti. Önként értetik, hogy ily törekvések, mint a törvény által föltétlenül megvédendő közérdeket sértők, bírói segélyben nem részesíthetők s ha az mégis megtörtént volna, következményei, mint az állam jogrendjét veszélyeztetők, fönn nem tarthatók, mert ellenkeznék a közjog sarkalatos elveivel, hogy annak abszolút kényszerítő rendelkezéseit a magánfelek egyéni érdekeik érvényesítése céljából bármi módon meghiúsítsák s ezzel azokat közcélt szolgáló rendeltetésüktől megfosszák. Az előrebocsátottakból kitűnik, hogy a fönnforgó vitás elvi kérdés egyedül a telekkönyvi szabályok szerint el nem dönthető. Az itt szóbanforgó és döntő jelentőségű telekkönyvi akadály meghatározásánál sem lehet a szorosan vett telekkönyvi szabályok