Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1907

Index

— 28 945. sz. A szentföldi zarándoklat ajánltatik. 1291.sz. Papi nyugdíj megállapításának illetékessége tárgyában kúriai döntvény. S. Piede, supplica la S. V. a degnarsi accordare a tutti i fedeli, ogni qual volta devotamente reciteranno la seguente orazione al Sommo Patriarca S. Giuseppe, l'indulgenza di trecento giorni, applicabile anche alle anime sante del Purgatorio. 0 Joseph, virgo Páter Jesu, purissime Sponse Virginis Mariae, quotidie deprecare pro nobis ipsum Jesum Filium Dei, ut, armis suae gratiae muniti, legitime certantes in vita, ab eodem coronemur in morte. Che della grazia, ecc. Recitantibus hanc orationem indulgentiam centum dierum bis in die lucrandam in Domino concedimus. Die 11 Octobris an. 1906. PIUS PP. X. Praesens Rescriptum exhibitum fűit huic Secretariae Sacrae Congregationis Indulgentiis Sacrisque Reliquiis praepositae. In quorum fidem. Dátum Romae ex eadem Secretaria, die 26 Nov. 1906. f D. Panici, Archiep. Laodicen., Secretarius. Coloczae, die 7-a Mart. 1907. Ez évi augusztus 7-én P. Kaizer Nándor szent ferencz-rendi zárdafőnök és szentföldi Komisszárius vezetése mellett zarándoklat indul a Szentföldre. Az erről szóló nyomtatványt •/. alatt a hívekkel való közlés végett mellékelem és a zarándoklatban való részvételt, akiknek ez módjában áll, melegen ajánlom. Kalocsa, 1907. február 15. A herczegprimás 0 Eminencziája N. N. minorita rendű áldozárt saját kérelmére 1900. évi márczius hó 14-én kelt intézkedésével alkalmazta főegyházmegyéje szolgálatában, kijelentvén azonban előtte, hogy a főegyházmegye kötelékébe való végleges felvételére vonatkozó kérelme nem teljesíthető. Miután az illető áldozár szolgálatait az 1906. évben többé igénybe venni már nem óhajtotta, felkérte a minorita rendfőnököt, hogy N. N. áldozárt a rend kebelébe visszafogadja s ellátásáról gondoskodjék. A rendfőnök azonnal vissza is fogadta őt, jövő tartózkodási helyét az i . . . zárdában kijelölte. N. N. ezen intézkedésnek magát nem vetette alá, hanem az esztergomi járásbíróságnál a főegyházmegyei hatóság ellen természetben kiadandó lakás és 800 korona évi tartás iránt keresetet indított. Miután a kereset tárgyalása ellen pergátló kifogást emelt O Eminencziája, kijelentvén, hogy ezen peres ügy elintézése nem tartozik a világi bíróság elé, az esztergomi járásbíróság N. N. keresetét leszállította. Felperes felebbezései folytán a per a magyar királyi Curia döntése alá került, mely legfelsőbb bíróság 1906. H. 27. szám alatt a következő elvi jelentőségű végzést hozta: „A m. kir. Curia a felebbezési bíróságnak mindkét végzését hivatalból feloldja, a peres eljárását megszünteti és felperest végrehajtás terhe mellett kötelezi arra, hogy alperesnek összesen 84 korona 60 fillér költséget 8 nap alatt fizessen, egyúttal az alperesi ügyvéd munkadíját és kiadását a két íelfolyamodásért összesen 48 korona 60 fillérben saját felével szemben megállapítja. Mert igaz ugyan, hogy a SE. 28. §. szerint a pergátló kifogást elvető végzés ellen külön felebbvitelnek nincsen helye és a S. Ü. Sz. 127. §. szerint a felebbezési bíróságnak a pergátló kifogás felett hozott végzése ellen jelen esetben a felfolyamodás a kir. járásbírósághoz volt volna beadandó; azonban felperes keresetét természetbeni lakásra és 800 korona tartásdíjra, esetleg öszszesen 1000 korona évenkinti ellátási díjra irányította, és nem valamely magánjogi természetű szerződésre vagy olyan természetű törvényre, hanem arra alapította, hogy ő világi pappá lett, mint ilyen alperes egyházmegyéjében alkalmazva volt, immár betegség miatt szellemi és testi munkára alkal-