Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1907

Index

— 16 — ben a piszkos elhanyagolt templom többnyire a hívek hithidegségéről tanúskodik. Végül az Oltáriszentségben jelen levő Úr Jézus iránti háladatosság arra kötelez bennünket, hogy őt rejtett magányában szorgalmasan látogassuk, előtte gyakran megjelenjünk. Egymást szerető lelkek nem is ismernek nagyobb örömöt, mintha egymást láthatják, egymással társaloghatnak. Jézus köztünk van, közelünkben, templomainkban lakik. Ha őt igazán szeretjük, nem fogjuk-e őt szívesen meglátogatni ? O itt az Oltáriszentségben lát és hall bennünket, nincs-e neki semmi mondani valónk? Nem fog-e a vele való meghitt, bizalmas társalgás, vigasztalásunkra és örömünkre szolgálni?

1 0 Kedves Híveim! ragadjuk meg tehát örömmel a kínálkozó alkalmakat, hogy nap közben egy-egy pillanatra, vagy, ha időnk engedi, egy-egy órára a templomba betérjünk, hogy ott az oltárszekrényben rejtőző Úr Jézust meglátogassuk és vele mint gyermek az ő atyjával, mint testvér testvérével, mint barát meghitt barátjával bizalmasan társalogjunk. Tárjuk fel ilyenkor előtte szivünket. Mondjuk el neki, mennyire szeretjük őt, mily nagy fájdalmat érzünk elkövetett bűneink fölött, mily élénk kívánságunk van neki a szenvedett bántalmakért elégtételt szolgáltatni. Különös örömmel és áhítattal siessünk azonban akkor a templomba, midőn a legméltóságosabb Oltáriszentség a szentségtartóban nyilvános imádásra van kitéve, midőn a kenyér színe alatt rejlő isteni Üdvözítő, mintegy az Ö irgalmasságának trónusán ül, hogy a hivő lelkeknek imádó hódolatát fogadja és számukra különös kegyelmeket osztogasson. Az oltár magaslatán kitett Oltáriszentség különös hatással és vonzóerővel bír a hivő lelkekre, megkönnyíti imádságunkat, bensőbbé és mintegy közvetlenebbé teszi áhítatunkat, úgy, hogy bizonyos értelemben az ünnepélyes szentségkitételre is 1 Ligouri Sz. Alfonz, Szentséglátogatások, 17. fej. vonatkoztathatók az Úr Jézusnak saját kereszthaláláról mondott szavai: „És én, ha felmagasztaltatom a földről, mindent magamhoz vonzok."

1 Ez az oka, hogy a jámbor keresztények oly nagy örömmel vesznek részt a szentséges miséken, letenyéken és körmeneteken. Másrészt az is kétségtelen, hogy az Úr Jézusnak különös öröme telik a nyilvános szentségkitételben, amint O azt jámbor szolgájának, boldog Alacoque Margitnak nyíltan kijelenté.

2 Miből ismét világosan következik, hogy az Oltáriszentség nyilvános kitétele az Ur Jézus iránti hódolatnak és imádásnak, a tőle vett jótétemények meghálálásának, a vele szemben elkövetett megbántások kiengesztelésének és a tőle kért kegyelmek kieszközlésének egyik leghathatósabb alkalma és eszköze. * Azon buzgó vágytól indíttatva, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentség nyilvános kitételét és imádását főegyházmegyém területén általánosabbá, rendszeresebbé és mintegy folytonossá tegyem : elhatároztam, hogy Isten segítségével az egyházmegyei örökimádásnak egy nemét hozom be, mely abból fog állani, hogy az esztendő minden napján az Oltáriszentség egy-egy plébániatemplomban reggeltől estig nyilvános imádásra lesz kitéve, úgy hogy a kitétel kezdetét veszi Kalocsán és azután mindig a szomszéd községben folytatva körüljárja az egész egyházmegyét, és megint Kalocsára tér vissza. Minthogy pedig főegyházmegyémben csak 120 és néhány plébánia templom van, azért a nyilvános szentségimádás ezt a körutat évenkint háromszor fogja, megtenni, vagyis minden plébániára évenkint három szentségimádó nap esik az év különböző szakaiban. Remény lem, Kedves Híveim, hogy a községiekbe időnként betérő szentségi Jézust mindenkor avval a hódoló tisztelettel, gyermeki szeretettel és tőletek telő díszszel fog1 Ján. 12. 32. 2 Tesniéres. A Szentségimádás kézikönyve, II. 455.