Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1907

Index

breveje értelmében teljes búcsút engedélyezett, áhítattal és lehető fénnyel üljék meg s a szent búcsúkban részesülni törekedjenek. Az egyházmegyei igazgató föladatává lett Kalocsán helyi bizottságot alakítani, ezt a fönt jelzett módon vezetni, ennek névsorát és tagdíjait az espereskerületi igazgatók által hozzáküldött névsorral és díjakkal együtt az egyházmegyei hatóság közvetítésével a társulat elnökségéhez Budapestre fölküldeni s mindazt megtenni, ami a társulat ügyeinek előmozdítása végett szükségesnek mutatkozik. A katholikus egyesületekről általam bekívánt évi jelentésekből és számadásokból azonban sajnálattal látom azt, hogy ezen vallásos és hazafias jellegű társulat egyházmegyém területén nemcsak nem virágzik, hanem a legtöbb helyen teljesen feledésbe ment. Pedig a szent László társulat fölöttébb korszerű és nagyfontosságú föladatot teljesít. Mindhárom célja kell, hogy az egész magyar katholikus társadalmat érdekelje, tömörítse és áldozatok hozatalára serkentse. Szentséges Atyánknak ugyanis sohasem volt nagyobb szüksége a hívek adományaira, mint épen manapság, amikor az ismeretes, szomorú franciaországi állapotok következtében a legáldozatkészebb nemzet szeretetadományait kénytelen nélkülözni, noha a római szentszék kiadásai a missiók örvendetes terjedése következtében egyre növekednek. Nekünk, a magyar haza gyermekeinek, őseinktől örökölt adósságot kell lerónunk, midőn Péterfilléreket juttatunk a szentséges Atyának, mert ez adományainkkal azt a trónt istápoljuk, mely akkor áldozott milliókat végveszéllyel küzdő hazánknak, midőn a segítséget és istápolást máshol hiába kerestük, meg nem találtuk. Annál különösebb, hogy e tartozásunk nem ment át a katholikus magyar társadalom köztudatába, még azokéba sem, akiktől ezt műveltségüknél fogva leginkább elvárhatnók. Híveink legnagyobb része nem gondol ezen hazafias és keresztény kötelességére. Ezen káros nemtörődömségnek kell már egyszer véget vetni, a híveknek áldozatkészségét tettre kell szólítani! Mindezt a szent László társulat által intézményesen lehet biztosítani. Csak alakítsák meg kedvelt lelkészeim a szent László társulat helyi bizottságait és legyenek rajta, hogy ez a bizottság tényleg működjék is. Nem kell félni a katholikus társulatoktól, mert mindegyik különkülön célt iparkodik megvalósítani s a hitélet sok irányú föllendítésével bőven megjutalmazza a reá fordított munkát és fáradságot. A magyar haza területéről való kivándorlás sohasem öltött oly nagy mérvet, mint napjainkban. A szent László társulat pedig másodsorban ezeket, jelesül a keletre kivándorolt magyarokat istápolja. A XVIII. század végén Bukovina öt községébe kivándorolt magyarságot jó részben a szent László társulat vette gondjaiba. így kaptak ők magyarul tudó papokat és tanítókat, akik buzgóságának köszönhető, hogy a kivándoroltak magyarok és katholikusok maradtak. A szűkebb értelemben vett Romániában mintegy 200,000 magyar katholikus él szétszórtan, akiknek gyermekei közül csak 1200 tanuló nyer 13 fiú és 5 leányosztályban magyar tanerők vezetése alatt kiképeztetést. Itt tehát még sok volna a teendő, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy csak 4 magyar misszionárius foglalkozik a katholikus hívek lelki életével. Ami pedig a szent László társulat harmadik célját: a hazai szegény egyházak és katholikus intézetek segélyezését illeti, elég ha csak arra utalok, hogy „hazánk latin szertartású katholikus egyházmegyéiben 1,200000-et meghaladja azon hívek száma, a kik 300—3000-ig terjedően fiókegyházakban laknak, tehát nélkülözik a rendszeres lelkipásztori gondozást." A katholikus intézetek szükséges istápolásáról részletesen nem is szólok, mert erről kedvelt