Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1907

Index

-íi­iii. Paterne requiro RR. DD. animarum Cu­ratores, ut sequentes meas litteras in paro­chiis quidein Hungaricis Dominica I. Qua­dragesimae populo fideli de sacro suggestu praelegant; in aliis verő locis earundem tenores fidelibus, eadem vei sequenti Domi­nica, lingua vernacula saltem compendiose exponant. GYULA, ISTEN IRGALMÁBÓL ÉS AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KEGYELMÉBŐL KALOCSAI ÉS BÁCSI ÉRSEK, KEDVES FIAINKNAK, A FŐEGYHÁZMEGYE ÖSSZES HÍVEINEK, ÜDVÖT ÉS FŐPÁSZTOR! ÁLDÁSUNKAT. 659. sz. Böjti kör­levél a leg­méltósá­gosabb Oltáriszent­ségről. Krisztusban szeretett Híveim! Mélyen, kiolthatatlanul van az emberi lélekbe az a vágyódás beleoltva, melynél fogva Istenének közelében, az ő közvetlen oltalma alatt óhajt lenni. Annál erősebb, annál élénkebb az emberi léleknek ez az Isten utáni vágyódása, minél elevenebben hatja őt át az Istenben, mint a mindenség Urában és Teremtőjében való hit, és minél mélyebben és nyomasztóbban érzi saját gyengeségét és a földi életnek mérhetlen nyomorúságát. Igaz ugyan, hogy a hit arról biztosít bennünket, mikép Isten mindenütt jelen van, lát és oltalmaz bennünket. Ámde a minde­nütt jelenlevő Istennek ez a közelsége nem elégíti ki teljesen emberi szivünket. Ben­sőbb, szorosabb és szembetűnőbb viszonyba óhajt Istenhez jutni, és különösen a csapá­sok, a szenvedések és aggodalmak idején olyan hely után kívánkozik, ahol Isten külö­nös módon ereszkedik le hozzá, ahol őt mintegy érzékeivel elérheti, szemeivel lát­hatja, átkarolhatja és atyai szivére borulhat. Hogy mily mélyen gyökerezik ez a vágy az ember szivében, arról az emberi nem egész története tesz tanúságot. Nagyon jól ismerte az Úr Jézus az emberi szívnek ezen kiolthatlan vágyát; azért azt végtelen jóságában oly módon akarta kielégíteni, hogy az egyrészt az ő isteni bölcseségének és hatalmának, más­részt hozzánk való határtalan szeretetének legfényesebb tanújelét képezze a világ végéig. Midőn ugyanis dicsőséges menybemenetele előtt szeretett tanítványaitól búcsút venni készült, a szomorkodó apostolokhoz eme vigasztaló szavakat intézte: „íme én veletek vagyok mindennap a világ végeztéig." 1 E szavak első sorban kétségkívül azt jelentik, hogy az Úr Jézus az ő egyházá­ban láthatatlan módon állandóan él és műkö­dik, azt ellenségeinek támadásai ellen foly­ton védi és oltalmazza, hogy rajta ne győzedelmeskedhessenek; továbbá, hogy az egyház pásztorait tanítói és megszentelői mű­1 Mát. 28, 20. LITT. CIRC. 1907.

Next

/
Thumbnails
Contents